A pálinka változó szerepköre

nrc

Bár a pálinkaforgalmazók és -főzdék weboldalain olvasható történelmi visszatekintések és helyzetértékelések még a reménykedés, a nem túl naprakészek pedig a csodavárás korszakánál tartanak, a pálinka megítélése, valamint a fogyasztásához kapcsolódó attitűdök drámai változáson mentek keresztül az elmúlt 2-3 évben.

A pálinka vidéki parasztbácsik napindító reggeli italából és ragacsos pultú söntések feleséből minőségi, tiszta, fiatalok által különösen kedvelt alkalmi nedűjévé küzdötte fel magát. Mindamellett a – szerencsére szigorú – törvényi szabályozás okán egyszerre hungarikummá is vált. Az oly régen vágyott változás, ami a pálinkát az őt megillető magas polcra helyezi vissza, immár elérkezett.

Rögös út vezetett odáig, hogy a pálinka végül csak a magyarországi, kizárólag gyümölcsből készült, legalább 37,5 fokos párlatot jelentheti. A vonatkozó anekdota szerint az Uniós védjegyoltalmi tárgyaláson a névhasználatra vonatkozó román álláspontot egy csapásra romba döntötte a magyar küldöttség egyik tagja, aki egyszerűen kinyitotta a Román Értelmező Szótárt a pálinka (pălincă) szónál: „A palincă magyar eredetű, gyümölcsből erjesztéssel és lepárlással készülő szeszesital.”. Ennél jobban semmi sem tudta volna bizonyítani a magyar eredetet; a kizárólagos névhasználatot célzó tárgyalás ezután zökkenőmentesen folytatódott és magyar sikerrel zárult.

E sorsfordító győzelem mellett néhány kötelező veszteséget is el kellett szenvednie a pálinkának a megújulás folyamatában: meg kellett válnia vidékies, öreges, bármiből főzhető, olcsón zsibbasztó szeszesital imázsától. Amint azt az NRC 2007 és 2008 után 2009-ben is elkészített Pálinkakutatásának eredményei mutatják, a 18-49-éves válaszadók 85% egyetért azzal, hogy a pálinka egy hungarikum, 71% minőségi italnak tartja, míg mára csupán 52% köti a falusi emberekhez. Ugyanígy visszaszorul azok száma, akik egyszerűen a lerészegedés eszközét látják benne, és csak minden 4. válaszadó azonosítja a pálinkafogyasztást az idősekkel. Ezzel szemben, a „minőségi”, „társasági” és „népszerű” jelzők támogatottsága 60-80% közötti. A fogyasztók demográfiai bontása is alátámasztja: a pálinkafogyasztás áttörte a korcsoportok, a végzettség és a településtípus korlátait. Mindössze az mondható el, hogy egyrészt több férfi tekinthető legalább alkalmi pálinkafogyasztónak, mint nő, másrészt mást ért a 18-29 éves szegmens és a negyvenesek csoportja a pálinka fogalma alatt. Utóbbiak inkább vidéken bérfőzött, erejével hódító, férfiembernek való mindennapos védőitalt, a fiatalok pedig már az új korszak pálinka-definícióját: minőségi, tiszta, ellenőrzött eredetű, drága és divatos párlatot ünnepi alkalmakra, ízléses üvegben palackozva, esetleg szórakozóhelyen felszolgálva.

palinka

A pálinkafogyasztás alkalma a 18-49 évesek körében Nemcsak a hagyományos szemlélet, de maga a bérfőzés intézménye is visszaszorulóban van – világít rá a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Élelmiszerlánc-elemzési Főosztályának 2009-es adatsora. A szeszfőzdékben magánszemélyek számára lepárolt szesz mennyisége évről évre 10%-kal csökken, míg a kereskedelmi forgalomban értékesített pálinka volumene gyarapodik. Nem szükséges jóstehetség ahhoz, hogy a bérfőzés jelenlegi dominanciája ellenére megjövendöljük a kereskedelmi forgalomban eladott pálinka előretörését, a fogyasztási csatornák helycseréjét.

Mindez nem jelenti azt, hogy a palackozva árult pálinka egyszerűen a bérfőzött helyére fog lépni. A napi, élethelyzetekhez (pl. hideg időjárás, fizikai munkavégzés), étkezésekhez kapcsolt pálinkaivás a fogyasztói profil változásával az alkalmi, ünnepi, nem rendszeres fogyasztás felé mozdul el.

A fiatal felnőttek körében már ez az alkalmi fogyasztás jellemző. A tömény italokat, égetett szeszeket legalább alkalmanként fogyasztók mindössze 7%-a iszik napi rendszerességgel pálinkát, míg hetente 25%, a havi gyakoriságú pálinkafogyasztást pedig 45% mondta magára nézve jellemzőnek. A pálinkafogyasztás alkalmát firtató kérdésre érkezett válaszok is mutatják, hogy erre valamilyen esemény keretében, társaságban kerül sor. (Kiderült továbbá az is, hogy a pálinkaivás bensőséges hangulatban zajlik; túlnyomórészt barátok, közeli ismerősök, családtagok társaságában, általában valakinek a lakásán – az új kor pálinkafogyasztói még ebben sem hasonulnak a múlt pálinkafogyasztási kultúrájához.)

A gyors változásokat és a kedvező irányt elősegíti a pálinka fokozódó népszerűsége is. A felmérés szerint 2009 végére a pálinka (77%) a fogyasztók arányát tekintve (a tömény italokat, égetett szeszeket fogyasztók között) megelőzi a közelmúlt sztárját, a keserűlikőrt (74%) is, nem is beszélve a nyolcvanas évek favoritjairól, a különböző borpárlatokról (vermut, konyak, brandy). Ráadásul e folyamatosan bővülő fogyasztói kör számára előtérbe kerültek a minőségi szempontok a mennyiségi megfontolások kárára. Kimondottan örülnek a szabályozásnak, az ennek eredményeképpen létrejött minőségi pálinkakínálatnak, de főleg annak, hogy nem szükséges hosszasan címkéket tanulmányozni, nyomozni; megbízhatnak pusztán az elnevezésben is. Ha egy palackra az van írva, hogy pálinka, akkor biztosan nem fognak csalódni annak tartalmában. Így aztán a kiválasztás során többet tudnak törődni olyan szempontokkal, mint az alapanyagul szolgáló gyümölcs, az alkoholfok és a termelő. Az ízpreferenciákat tekintve is egyértelmű a válasz; a pálinkafogyasztók a klasszikus ízeket (szilva, körte, barack) keresik, míg a nem fogyasztók leginkább az édes bogyós gyümölcsök (eper, málna, szeder) párlataira kíváncsiak leginkább. Mindkét csoportban kiemelkedően népszerű a mézes változat, azonban ez a Magyar Élelmiszerkönyv szerint nem pálinkának, hanem alkoholos likőrnek számít. Abban azonban 2009-ben egyetért fogyasztó és nem fogyasztó: a pálinka legyen gyümölcsös aromájú, gyengéd ízű, harmonikus és nem túl erős – noha ebben a formában 10-20 évvel ezelőtt valószínűleg minden valamirevaló kocsmából kiátkozták volna.

palinkaAz ideális magyar pálinka jellemzői. Főleg, hogy mindezeken kívül a pálinka nagy utat járt be még egy dimenzióban – ez pedig az ár. A 2008-ban szárba szökkent globális gazdasági válság ugyan nem támogatja a dráguló pályán lévő élvezeti cikkeket, a pálinka esetében legfeljebb a fogyasztott mennyiséget tudta visszaszorítani (különös tekintettel a vendéglátóhelyi értékesítésre), a népszerűséget már nem. A fogyasztók elfogadták, hogy a jó pálinka drága, és hogy ez az ő érdekeiket is szolgálja. Olyannyira, hogy egy bizonyos árszint alatt el sem hiszik, hogy a párlat igazi, minőségi lehet. Az egy liter valódi pálinkáért kiadni szándékozott összeg alsó és felső határa magas szinten, egymáshoz igen közel húzódik: 4000 forint alatt már gyanúsan olcsónak tartják, azaz az árcédula minőségbeli kételyeket ébreszt, míg kb. a 6600 forintos literenkénti ár az, amit még éppen hajlandóak rászánni. Az alapvetően és mélységesen árérzékeny magyar piacon mindez forradalmi változásokat sejtet már önmagában is, de a többi eredmény és a további, egymástól független felmérés ismeretében kijelenthetjük: a pálinka visszatért.

***
Olvasson tovább Investigación sobre bienes de consumo témában!

Facebook
Twitter
LinkedIn

Artículos sobre temas similares

Navega por las infografías descargables del NRC, utiliza los datos que encuentres, pero por favor, remítenos siempre a nosotros.
¡Hablemos!

Escríbame o llámeme y responderé a sus preguntas

Podemos ayudarle a rentabilizar rápidamente su inversión en estudios de mercado.
Más artículos de János Klenovszki
Új kollégát keresünk: piackutatási projektkoordinátor, online kérdőívszerkesztő

Adatelemző, piackutató

Magyarország legnagyobb online piackutató cége, az NRC keresi piackutató, adatelemző kollégáját!  Munkakörhöz tartozó feladatok: Akkor jelentkezz, ha  Előnyt jelent: És mit kínálunk cserébe?  Céginformáció:

A piackutatás 2024-es trendjei

A piackutatás 2024-es trendjei

Piackutatás 2024. Mega-, és mikrotrendek, szakértői beszélgetés Falus Tamással és Géczi Tamással a piackutatás jelenéről és jövőjéről az NRC friss podcastjében.

es_ESES