FÉLELEM ÉS TUDÁS

Sági Ferenc

A koronavírus nagyobbat üt a munkaerőpiacon, mint ahogy akár néhány héttel ezelőtt gondoltuk. Számos olyan dolgot kényszerített ki és gyorsított fel, amit az „előző életünkben” pedzegettek bár, de konkrét lépéseket kevesen tettek ezek felé – a távmunkára, a digitális stratégiákra és úgy általában a digitalizációra és digitális szakemberek képzésére, valamint az alternatív munkavégzési lehetőségekre gondolok. Pedig talán soha nem volt még ennyire fontos, hogy tudásintenzív, magas hozzáadott értékkel bíró munkaerő jelenjen meg a vírus által megtépázott gazdaságban. A kérdés, hogy a magyar lakosság nyitott-e arra, hogy új átképzési formák felé tekintsen – többek között a hirtelen megváltozott helyzetnek köszönhetően?


Bár a változás és a változás iránti igény az élet természetes velejárója, a koronavírus váratlanul és alaposan forgatta fel a dolgos mindennapjainkat. Az aktív munkavállalók 55%-a más munkarendben dolgozik, részmunkaidőben, homeoffice-ban – ez azt jelenti, hogy több millió ember mindennapi munkavégzési rutinját rúgta fel a vírushelyzet, egyik napról a másikra. Eddig is felgyorsult világban éltünk, most viszont rendkívüli hirtelenséggel zuhant ránk a vírushelyzet miatt létrejövő változások sora. Persze a munkaadók és munkavállalók már korábban is feszegették a munkaidővel és munkahellyel kapcsolatos kereteket, de a vírus hatására ezek a keretek viharos hirtelenséggel dőltek le. Új, más munkakultúra fog rohamosan elterjedni nem csak Magyarországon, hanem világszerte,

nagyobb teret fog kapni a távmunka, az otthoni munkavégzés, ami új megoldásokat és új technológiák egyre gyorsuló bevonását jelenti majd a mindennapokban.

Hirtelen mindenki tudja mi az a Teams, Zoom és társai. Nem pusztán a munkavégzés körülményei, hanem maga a munka is más lesz. A PwC 2019-es „How will AI impact the Hungarian labour market” című tanulmánya szerint 2030-ra 900.000 munkahelyre lesz hatással a

digitalizáció, az automatizáció, egyes iparágakban a robotizáció, a gépi tanulás és a mesterséges intelligencia.

Könnyen lehet, hogy nem kell 10 évet várni erre, hiszen a változás nem halogatható tovább egyetlen ágazatban sem.

A változások nem lesznek könnyűek, mert a változás nem csak azt jelenti, hogy innentől pizsiben, jobb esetben felül ingben, alul melegítőnaciban dolgozunk egész nap, a munkahelyi kávé helyett az otthonit szürcsölve, miközben szuperjó szoftvereket, programnyelveket tanulunk dalolva a digitális átállás jegyében.

Az aktív munkavállalók 7%-a már most elvesztette a munkáját a koronavírushoz köthető leépítések miatt, további 15% ideiglenesen nem dolgozik.

Ők a jelenlegi helyzetben, amikor a cégek visszafogják költéseiket, ráadásul a toborzás is jelentősen akadozik, egzisztenciális kihívásokkal fognak küzdeni már a közeljövőben. A munkahellyel rendelkezőknek pedig komoly pszichés nyomással kell szembenézniük, hiszen az aktív munkavállalók kétharmadának, azaz több millió embernek megfordult a fejében, hogy veszélyben van a kialakult helyzet miatt a munkája. Sőt 29%-ukban komoly félelemérzet munkálkodik – nyilván közöttük erősen felülreprezentáltak a turisztikai szektorokban, a termelő és feldolgozóiparban, az építőiparban és a gépjármű iparban dolgozók – és mindössze negyedük tűnik teljesen nyugodtnak az egzisztenciáját tekintve.

Most a félelem (is) motivál

Az ember ma már nem zárja le a tanulmányait a formális, megszokott iskolarendszerben, hanem a releváns tudás megszerzése formális és informális keretek között tovább folytatódik. Az elmúlt években is jellemző volt, hogy az élethosszig tartó tanulásban hittünk, hiszen – figyelem, vaskos közhely következik – a felgyorsuló világban versenyképesnek kell maradni egyéni szinten is.

Ha abszurd kijelentéssel szeretnénk élni, azt mondhatjuk, hogy az élethosszig tartó tanulás paradigmájának jót tesz a vírushelyzet.

Ennek az az egyszerű és szívszorító oka, hogy minél inkább tart valaki attól, hogy elveszíti a munkahelyét annál valószínűbb, hogy be fog iratkozni valamilyen továbbképzésre, amitől a munkaerőpiaci pozíciójának stabilabbá tételét várja.

A 18-59 éves lakosság (gazdaságilag aktív és nem aktív részét is beleértve) megdöbbentően magas arányban (44%) mondta azt, hogy szeretne valamilyen iskolarendszerben, valamilyen papírral igazolható végzettséget adó tudást szerezni a közeljövőben – igaz, konkrét elképzelése arról, hogy mit is szeretne tanulni, mindössze 17%-nak van, a többiekben egyelőre egy homályos kép van a területről, amiben fejleszteni szeretné magát.

Ha nem alakult volna ki a mostani helyzet, akkor is viszonylag magas arányokról beszélhetnénk, de a közeljövőben valamilyen átképzésben vélhetően résztvevők több mint 30%-a arról számolt be, hogy a vírushelyzet okán fellépő hirtelen bizonytalanság közrejátszott abban, hogy valamilyen új szakma, tudás után nézzen.

Mit tanulnának?

Változó intenzitással bár, de évek óta halljuk, hogy a munkaerőhiánnyal leginkább sújtott területek a komolyabb digitális felkészültséget igénylő munkakörökben vannak,

például programozó, ilyen-olyan developer, adatbányász, vagy éppen marketing, logisztikai és kereskedelem támogató pozíciókban.

Ha a teljes népesség körében vizsgáljuk az arányokat, akkor 9% vélhetően, ezen belül 3% tutibiztosra (ez bizony százezres tömeget jelent, a statisztikai hibák és a jelenleg lelkesek, de később meghátrálók levonásával is) mondta azt, hogy ilyesmin töri a fejét, ezeken a területeken látja azt a lehetőséget, ami megszünteti bizonytalanság érzetét – 40%-uk egyértelműen a vírushelyzettel indokolta a döntését. Ráadásul ez a 9%, amikor arról nyilatkozott, hogy vélhetően beleáll valamilyen digitális tudás megszerzésébe, még nem tudhatta, hogy a kormány jelentősen támogatni fogja az ilyen jellegű képzéseket – a bootcampeknek, progamozó iskoláknak, IT akadémiáknak, egyéb digitális felkészültséget nyújtó intézményeknek tehát mindenképpen rohamra kell készülniük, hacsak nem oldódik meg roppant gyorsan a vírus okozta gazdasági helyzet.

Problémát jelent viszont, hogy az új, digitális tudás megszerzésének útján elinduló emberek már amúgy is magasan edukáltak, fiatalok és erősen felülreprezentáltak a budapestiek, tehát egyelőre nem annak a demográfiai körnek jutott eszébe digitális tudással felvértezni magát a hosszabbtávú egzisztenciális biztonság megszerzésének jegyében, aminek a megélhetését már rövid távon is fenyegeti a mostani helyzet – bár könnyen lehet, hogy a támogatási programokkal őket is be lehet majd rántani egy-egy ilyen képzésbe.

Az biztos, hogy a programozóiskolák friss lépése, ami az aktuális tudáshoz igazít egy-egy programot perpillanat még nem indokolt, de a közeljövőben könnyen lehet, hogy az lesz. Ráadásul hirtelen alapelvárássá vált, hogy az oktatás online térben történjen, ami legalább alapszintű digitális tudást igényel – tehát a társadalomban lévő digitális szakadék akár tovább is mélyülhet. Némi fantáziajátékkal egészen disztopikus víziókat is bele lehet látni a helyzetbe: felül az élelmiszerét online rendelő, digitális arisztokrácia, alul pedig, aki lassacskán eljut a rendszeres e-mail használatig és pakolja, szállítja az élelmiszert, mert jobb nem marad.

Végszó

Úgy tűnik tehát, hogy nem azoknak lesz igazuk, akik a spirituális gyökerekhez való visszatérés lehetőségét látják a vírusban és akik önfenntartó kolóniákat és a természet, a Föld Anya újra felfedezését vizionálják – számos ilyen elképzelés kering a neten. A döcögősen már elindult

munkaerőpiaci és társadalmi folyamatok, a digitalizáció, az automatizáció, a mesterséges intelligencia és egyéb digitális területek tovább fognak erősödni és gyorsulni, a globalizáció a digitális világban (is?) folytatódni fog.

Úgy tűnik, hogy minden szereplő, az állam, a lakosság egy része és a képzési intézmények is felismerték, hogy nemcsak kétségbeesést és káoszt, hanem lehetőséget is tartogat ez a helyzet. A félelem most jó tudásmotivátor is lehet. 

Koronavírus hatások: munkaerőpiaci helyzet, tanulás, lakossági stratégiák
NRC kutatási adatok (adatfelvétel: 2020.03.25.-04.01. között)

Sági Ferenc, senior kutató


Az NRC kutatás 2020 márciusában készült, 1000 fős, 18-59 év közötti magyarországi lakosok megkérdezésével. A reprezentatív kutatás a Netpanelen, Magyarország legnagyobb online kutatási paneljén készült.


Online kérdőíves és online kvalitatív vizsgálatok:

Omnibusz (országos reprezentatív vizsgálatok)
Netpanel: online kérdőíves adatfelvétel a hazai legnagyobb válaszadói panelen
Online fókuszcsoport lehetőségek
Online kvalitatív kutatási lehetőségek palettája

ONLINE KUTATÁST, ÁRAJÁNLATOT SZERETNE? VEGYE FEL VELÜNK A KAPCSOLATOT ÉS MINDEN KÉRDÉSÉRE ÖRÖMMEL VÁLASZOLUNK!

Facebook
Twitter
LinkedIn

Hasonló témájú cikkeink

Válogass az NRC letölthető infkgrafiká között, használd fel az adatokat, amelyeket találsz, de kérlek mindig hivatkozz ránk.
Beszélgessünk!

Írj vagy hívj fel és választ adok kérdéseidre

Segítünk abban, hogy a piackutatás egy gyorsan megtérülő befektetés legyen!
Sági Ferenc további cikkei
Az e-kereskedelem trendjei - 2024

Az e-kereskedelem trendjei – 2024

Az NRC-nél évtizedes távlatban látjuk az e-kereskedelmi trendeket (is), hiszen a legnagyobb magyar online kutatócégként szakmai kötelességünk ezt a területet (is) mérni. Éveken keresztül

AI és lakosság – mi történt a nyáron? 

AI és lakosság – mi történt a nyáron? 

Még nincs egy éve, hogy a ChatGPT berobbant az életünkbe, s mi máris a harmadik mérést végezzük el a lakosság körében. Az AI alkalmazásokat és azon belül a ChatGPT-t rendszeresen használók aránya viszont egyhelyben topog.

hu_HUHU