×
1
dec

Egy jó társas?

A digitális kor játszási szokásainkat is alaposan átalakította, de téved, aki azt gondolja, hagyományos társasjátékot játszani ma már idejétmúlt dolog. A tradicionális társasjáték egyfajta reneszánszát éli, és rendszeres kikapcsolódást, szórakozást nyújt a digitális bennszülötteknek is. A milleniumi generációba tartozók négyötöde szokott társasozni, és általános vélemény a körükben, hogy a társasjátékozásból igazán sosem lehet kinőni. AZ NRC nagy társasjáték felmérésének eredményeiből szemezgetünk.

„Az ünnepek nálunk egy kicsit a társasjátékokról is szólnak. A szentestét a szüleimnél töltjük, az ajándékozást és a vacsorát követően pedig mindig előkerül a kártya, és egy hatalmas römipartival fejezzük be az estét. Másnap a menyasszonyom családját látogatjuk meg, ott most monopolyztunk, és a kisgyerekeknek is sikerült rávenniük minket arra, hogy memóriajátékot játsszunk velük.  Ami a szilvesztert illeti: a baráti társaságban szokás szerint előkerült a Dixit, de egy új játékot is kipróbáltunk, a Fedőneveket. Sőt, a két ünnep között is társasoztunk: amikor már untuk a semmittevést és a sorozatnézést, egyik este órákon át scrabble-ztünk a párommal.” Mindezt egy harmincas férfi mesélte el, és mondatai jól illusztrálják egyrészt azt, hogy az Y generáció szabadidős tevékenységei között jut szerep a társasjátékozásnak is, másrészt hogy a társasjátékok leggyakrabban családi, baráti ünneplések, összejövetelek során kerülnek elő.

Nem lehet kinőni

A milleniuminak is hívott Y generáció 79 százaléka szokott legalább alkalmanként társasjátékozni, 24 százalékuk ráadásul rendszeresen játszik valamit. Ez a valami persze lehet egy kártyajáték éppúgy, mint egy klasszikus kétszemélyes táblás játék, egy pörgős partijáték vagy egy többórás, bonyolult játékmenettel bíró gémer társas – a lényeg az „analóg jelleg”, és hogy egynél több játékos üli körbe az asztalt.

Ez utóbbi különösen fontos szempont, hiszen a társasjáték valóban képes arra, hogy összehozza az embereket – a fiatalok több mint 90 százaléka legalábbis így vélekedik –, ráadásul a többség szerint társasozni nem csak trendi, de élvezetesebb is, mint játékkonzollal játszani, a tévénézésnél pedig mindenképp jobb program. Mindezek tükrében nem meglepő, hogy tízből hatan kifejezetten, hárman pedig alapvetően szeretnek társasozni – és bár minél fiatalabb valaki, annál nagyobb eséllyel lelkesedik a társasjátékok iránt, általános vélemény, hogy ezt a dolgot nem lehet kinőni. És hogy valóban nem, azt jól mutatja, hogy a jellemzően már a negyvenes éveit taposó X generáció, sőt az ötvenesek nagy része is szívesen ül le játszani.

Persze a játék sokféle szituációban kerülhet elő. Az szinte általánosnak mondható, hogy otthon a családdal, gyerekekkel játszunk, mint ahogy az is, hogy egy családi, baráti eseményen színesítjük az együttlétet valamilyen játékkal. Kifejezetten a társasjáték céljából szervezett baráti összejövetelen már valamivel kevesebben (a játékosok kétharmada) szoktak legalább alkalmanként részt venni, kártya- vagy társasjátékklubba, közösségbe pedig már valóban csak egy szűkebb kör, minden hatodik játékos jár el rendszeresen – ők legnagyobb arányban a tizen-, huszonéves férfiak közül kerülnek ki.

A szerencsén is múljon

A komoly felkészültséget igénylő gémer játékok szerelmeseinek talán csalódás, ugyanakkor egyáltalán nem meglepetés végignézni a legtöbbek által játszott társasjátékok listáját. A listát a Gazdálkodj okosan vezeti, a dobogó második és harmadik fokán pedig a Monopoly és az Activity áll, de egyértelműen a népszerű játékok közé tartozik a sokszor a gyerekekkel játszott Ki nevet a végén és a kettesben is élvezetes Scrabble is. A kártyajátékok közül a hagyományos – francia vagy magyar kártyával játszható – játékok a legnépszerűbbek, ezek közül is leginkább a póker és a römi; a speciális paklit igénylő játékok közül pedig az UNO-t szokták játszani legtöbben. A kétszemélyes táblás játékok bizonyos értelemben kilógnak a sorból, hiszen egy-egy társasági összejövetelen ezek aligha kerülnek elő, így lényegesen kevesebben is játsszák őket, a Sakk azonban természetesen ott van a legtöbbet említett játékok között.

A toplistából is kitűnik, hogy az Y generációban a gazdálkodáson alapuló, gazdasági jellegű játékokat játsszák a legtöbben – minden második játékos szokott ilyen típusú játékkal játszani – annak ellenére, hogy a legnagyobb vonzerőt nem a kereskedői érzéket igénylő játékok jelentik. Sokkal vonzóbb, ha egy játékban logikus gondolkodásra vagy ügyességre van szükség, így az ilyen típusú játékok is előkelő helyet foglalnak el a népszerűségi listán. Ugyanakkor a hadászati, stratégiai jellegű vagy a fantasy játékok csak egy lényegesen szűkebb körnek töltik ki a szabadidejét – és a férfiak sokkal nagyobb arányban lelnek bennük örömet, mint a nők, akik viszont a kommunikációs, valamint a memóriára alapuló játékokat játsszák inkább. Kicsit – vagy inkább nagyon – leegyszerűsítve tehát a dolgot: míg huszonéves férfiak körében a Catan telepesei, addig egy barátnős összejövetelen az Activity lehet az ideális választás, egy vegyes összetételű társaságban pedig előkerülhet a Monopoly vagy épp a Honfoglaló.

Ideális társasjáték persze nem létezik – nem csak úgy általánosságban, hanem az egyének szintjén sem. A szituáció, a játékostársak, de még saját pillanatnyi hangulatunk is befolyásolják azt, hogy épp milyen játékhoz van kedvünk. Mindenesetre azokat a játékokat, amelyekkel sokat lehet nevetni, gyakorlatilag mindenki szereti, mint ahogy abban is nagy az egyetértés, hogy jó, ha egy játékkal tanulni, fejlődni is lehet. Ideális, ha egy játékot kettesben és akár nagyobb társaságban egyaránt lehet játszani, és bár a rövid játékidő kevesek számára szempont, az egyszerű szabályok már annál inkább – a komoly előkészületeket igénylő, bonyolultabb, időigényesebb játékokat ugyanis csak minden második játékos szereti.

És mi a helyzet a szerencsével? Viszonylag kevesen vannak, akik leginkább azokat a játékokat szeretik, amelyek szinte kizárólag a szerencsén múlnak, mint ahogy az se igazán vonzó, ha egyáltalán nincs szerepe a szerencsének. Az ideális játék valahol a két véglet között helyezkedik el: Fortunának is jut szerep – mondjuk kockadobás vagy kártyahúzás képében –, de emellett tudás, ügyesség vagy épp taktikai érzék is kell a sikerhez. A többség (a játékosok 56 százaléka) egyébként azt preferálja, ha a győzelem inkább múlik az utóbbi tényezőkön, mint a vak szerencsén.

Az NRC Nagy társasjáték-kutatására 2017. első negyedévében került sor a 18-59 éves magyar lakosságra reprezentatív 1000 fős mintán. A cikk az Xperience&Research Magazin 2. számában jelent meg.

Share via