A párkapcsolati évfordulónak feltétele a pár, egy-egy különleges név elsikkadhat a naptárban, és a húsvét is eltérő dolgokat jelenthet vallási vagy családi szokások alapján. Születésnapja viszont egészen biztosan mindenkinek van. De vajon igazán ünnepnek minősül, vagy csak arra jó, hogy az idő múlását jelezze? És kell-e tízezreket költenünk az ajándékokra, vagy kevesebbel is beérnék szeretteink, mint gondolnánk?
A karácsony a legszélesebb körben ismert ünnep, a 16-75 évesek döntő többsége (88%) legalábbis számontartja ezt a napot, 64% pedig valamilyen családi, baráti összejövetelt is szervez az alkalomból. A saját születésnapjáról (78%), húsvétról (77%), valamint az anyák napjáról (77%) hasonló arányban emlékezik meg a vizsgált lakosság. Ezek közül húsvétra a legjellemzőbb a családi összejövetel szervezése.
A szilvesztert (71%) és a Mikulást (68%) tízből heten tartják számon, utóbbi napot nem meglepő módon inkább a gyermekkel élők. A többség a saját névnapjáról (65%) is megemlékezik, de inkább csak valamilyen aprósággal, a nagyobb összejövetel kevéssé jellemző ebből az alkalomból. Az államalapítás augusztus 20-i ünnepét a 16-75 évesek kevesebb mint fele (44%) tartja számon, annak ellenére, hogy munkaszüneti napnak minősül hazánkban, rendezvényekkel, illetve sok esetben hosszúhétvégével társítva.
A karácsony egyetemessége tehát megdönthetetlen, de a születésnap egyértelműen a széles körben elismert alkalmak közé tartozik. A továbbiakban az ezzel kapcsolatos szokásokat vizsgáljuk meg alaposabban.
Tudomásul vesszük, hogy „öregszünk”, de ritkán csinálunk belőle felhajtást
Bár a születésnap széles körben számontartott, igazán komolyan csupán a 16-75 évesek negyede (27%) veszi, a többség nem csinál nagy ügyet belőle néhány köszöntésen vagy kisebb ajándékon túl. Összességében is a korosztály mindössze 44 százaléka érzi azt, hogy a születésnap egy olyan jeles esemény, amit mindenképp meg kell ünnepelni, de az idő múlására emlékeztető negatív élményként csupán 14 százalék éli meg.
A programot is szervezők negyede (24%) azt várná, hogy barátai, rokonai intézzék az előkészületeket és neki csak élvezni kelljen, míg tízből hárman (29%) azt vallják, jobb maguknak tervezni, így biztosan minden úgy alakul, ahogy elképzelik. A legjellemzőbb azonban, hogy mindkét verzióval egyformán tudnak azonosulni, és nincs erős preferencia a szervező személyét illetően.
Ha nincs fent a Facebookon, meg sem történt?
A 16-75 éves korosztályban tízből hatan (60%) szokták közösségi médiában, nyilvánosan (is) felköszönteni ismerőseiket. A nőkre és az alapfokú végzettséggel rendelkezőkre átlag feletti arányban jellemző, hogy minél többeknek igyekeznek ilyen módon (is) kedveskedni, és az életkorral is nő ennek a valószínűsége. A nyilvános köszöntő posztot írók fele (52%) inkább azoknak tartogatja ezt a megoldást, akikkel más formában nem tartja a kapcsolatot, míg ötödük (21%) inkább olyanokat köszönt így, akiknek személyesen, vagy telefonon is gratulál, további 27 százalék számára pedig nem ez a szempont dönt a posztolásban. Az online lehetőségek által manapság tényleg minimális erőfeszítéssel juttathatunk jókívánságot az ország bármely pontjára – hol van már a postán küldött képeslapok ideje? –, talán ezért sem meglepő, hogy akik kihasználják a közösségi média adta köszöntési lehetőséget, azok jellemzően a távolabbi rokonoktól, ismerősöktől is elvárnak legalább ennyi energiabefektetést.
Fogadói oldalról egyébként nem minden esetben pozitív a megítélése a nyilvános köszöntés gyakorlatának: a közösségi médiát használók negyedét (24%) inkább zavarja, ha olyanok is felköszöntik nagyközönség előtt, akikkel amúgy nem tartja a kapcsolatot. Érdemes lehet tehát megfontolni, hogy inkább privát üzenetben küldjük a „Boldog szülinapot!”.
Ünneplünk télen-nyáron
Az ember azt gondolhatná, hogy a születésnap évszaka befolyással lehet az ünneplés mértékére, vagy módjára, az adatok viszont nem támasztják ezt alá. Minden évszak szülöttei nagyjából ugyanolyan arányban ünneplik meg a saját születésnapjukat, és az utazással, vagy szabadidős tevékenységekkel kapcsolatos ünneplésben is mindössze néhány százalékpontos eltérés figyelhető meg a tavaszi-nyári időszak javára.
Elengedhetetlen az ajándék, vagy elég akár egy jókívánság is?
Az ünnepekkel, jeles napokkal kapcsolatban gyakran előkerül az a vád, hogy minden csak az ajándékozásról szól, elveszik az egésznek a szellemisége az anyagi jellegű társadalmi elvárások között, ahol csak az számít, ki veszi a legnagyobb, legdrágább ajándékot. A felmérés alapján is sokan tartanak ettől, miközben az elvárások megfogalmazásában ennek épp ellenkezője látszik: a köszöntés gesztusa fontosabb, mint egy ajándék. A családtagjaitól a 16-75 évesek háromnegyede (74%) várná, hogy felköszöntse a születésnapján, ajándékot viszont csak a korcsoport negyede (24%) vár el még a legközelebbi hozzátartozóktól is. Úgy tűnik tehát, hogy nem fordult át menthetetlenül az anyagiasság irányába a születésnapozás, vagy talán épp újra felfedezzük az emberi kapcsolatok fontosságát, miközben szeretteink pénztárcájára is vigyázunk. Ezt támasztja alá az is, hogy a többség – főként a nők – egy nagy értékű ajándék helyett szívesebben fogadna valamilyen személyes apróságot, ami jelzi, hogy az ajándékozó igazán gondolt rá. A közeli barátok köszöntését tízből hatan (58%) fogalmazzák meg elvárásként, az ajándék kérdése pedig még kevésbé kerül előtérbe, mint kis családon belül. A távolabbi rokonok esetében már csak tízből négyen (38%) várnának el egyáltalán valamilyen megemlékezést, ajándékozást pedig sem tőlük, sem kollégáktól vagy távolabbi ismerősöktől nem vár szinte senki. Bár jellemzően nem elvárás, mégis tízből hat embert azért jó érzéssel tölt el, ha a kollégái, illetve távolabbi ismerősei is felköszöntik az évfordulón legalább egy-egy jókívánsággal.
