Nem mindegy, hogy mennyire okos

A mobilszolgáltatók, telefonüzletek kínálatában gyakorlatilag szinte már csak okostelefonokkal találkozhatunk, a „hagyományos” mobiltelefonok ideje tehát úgy tűnik, hogy lejárt, vagy legalábbis erőteljesen leáldozóban van. Nem mindegy azonban, hogy milyen okostelefont választunk, hiszen hatalmas tudásbeli különbségek vannak az egyes smartphone-ok között.

Nem csak az operációs rendszerek különböznek ugyanakkor egymástól, hanem azok felhasználói is, nem is kis mértékben…

Napjainkban egyre többet hallhatunk, olvashatunk arról, hogy milyen lehetőségek tárházát nyújtják számunkra az új generációs mobilok, az okostelefonok. Egyre többen a gyakorlatban is kipróbálhatják, használhatják ezeket az új vívmányokat, hiszen már több mint minden harmadik hazai internetező (38 százalék) rendelkezik okostelefonnal. Hiba volna ugyanakkor egy kalap alá venni az összes okostelefon-használót, hiszen nagy különbség van például egy átlagos, Symbian operációs rendszerrel működő Nokiát és például egy androidos Samsungot vagy HTC-t használó között. Az iPhone-osokról már nem is beszélve, akik az okostelefonos világ egy elkülönült, „high-tech rajongó” szegmensét alkotják.

A 2011-es év és 2012 első fele az Android szárnyalásáról szólt, melynek következtében az androidos okostelefonok részesedése hazánkban is meghaladta a symbianos Nokiáét. Jelenleg a hazai okostelefonos netpolgárok több mint fele rendelkezik ugyanis androidos készülékkel, és csak valamivel kevesebb mint negyedük symbianos Nokiával. Még fájóbb lehet a Nokia számára a legfőbb versenytárssal történő összehasonlítás: az Android platformon futó Samsung készülékek önmagukban is győzedelmeskedtek a Nokiák felett, azaz hazánkban jelenleg több Samsung smartphone felhasználót találunk, mint nokiást. Az iOS oprendszerrel működő iPhone-nal „büszkélkedők” pedig az okostelefonos tábor 6százalékát teszik ki. Őket nem is a számosságuk, mint inkább sajátos használati szokásaik és a telefonhoz fűződő viszonyuk miatt érdemes külön górcső alá venni.

De mik is ezek az alapvető különbségek? Miben nyilvánulnak meg? Milyen hatással van mindez a telekommunikációs szolgáltatókra, illetve az alkalmazásfejlesztőkre? A smartphone operációs rendszere határozza meg, hogy milyen szintű felhasználó válik az okostelefon-tulajdonosból, vagy éppen fordítva: az embertípus determinálja a márka – és ezzel egyidejűleg az oprendszer-választást? Mi segíthet a Nokián – az új, már jelenleg is kapható Windows platformú készülékek jelentik majd a megoldást?

Involváltság, kötődés – „szerelem” vs. használati cikk

A legtöbb iphone-os esetén egyértelműen „szerelemről” beszélhetünk, a telefonjuk számukra nem csupán egy eszköz, hanem társ a mindennapokban, nemcsakotthon, hanem gyakorlatilag minden élethelyzetben. Kis túlzással egyfajta „I LOVE I” szindróma tapasztalható körükben. A márkahűség is náluk a legerősebb, többségüknél fel sem merül opcióként, hogy esetleg a következő mobiltelefonjuk ne iPhone legyen. Ez azonban nem korlátozódik kizárólag a telefonra: sokaknak közülük nem csak a telefonjuk „i”, hanem rendelkeznek legalább egy más típusú Apple termékkel is (pl. egy iPaddel, iPoddal vagy Macbookkal). Az egyes „i” eszközök egymással való kompatibilitása és szinkronizációs képessége pedig egyértelműen abba az irányba is hajtja az Apple termék tulajdonosokat, hogy minél több ilyen eszköz birtokába jussanak.

Az androidosok esetén kevésbé élhetünk általánosítással, a hozzáállás nagyban függ attól, hogy milyen márkájú/típusú készüléke van az illetőnek. Például egy drágább, fejlettebb Samsung készülék tulajdonosánál akár hasonló kötődést is tapasztalhatunk, mint az iphone-osok esetén, de ez azért összességében ritkább jelenségnek számít. Szerelem, vagy inkább „racionális kötődés”? Néhányuk esetében az első, a többségnél viszont inkább a második jellemző. Az androidosok inkább hajlamosak ugyanis arra is, hogy észrevegyék és szóvá is tegyék készülékük kisebb-nagyobb hiányosságait is. Összességében ugyanakkor sokkal nagyobb kötődés tapasztalható a részükről, mint a symbianosok esetén: utóbbiak körében már több olyan felhasználóval is találkozhatunk, aki inkább „hasznos használati cikk”-ként tekint a smartphone-jára, mint egyfajta „hight-tech csodára”.

Tyúk vagy a tojás– az oprendszer vagy a személy determinál?

Nehéz kérdés… A válasz rá az, hogy is-is. Az iPhone-ok esetén nyilván a státusz, az anyagi helyzet is meghatározza azt, hogy ki engedhet meg magának ilyen készülékeket, ezért inkább a fővárosban, illetve a jobb anyagi helyzetben élő körében találkozhatunk olyan emberekkel, akik ilyen telefonnal büszkélkedhetnek. Bár az androidos készülékek között is megtalálhatók az igazán drága darabok is, összességében az Android és Symbian közötti választást sokkal kevésbé határozza meg a státusz, hiszen hasonló árfekvésű készülékek is találhatók mindkét operációs rendszer esetén, épp emiatt is jelent sokak számára dilemmát az, hogy a kettő közül melyik rendszer alatt futó készüléket vásárolja meg. A választás a fiatalok esetén jellemzően inkább az Androidra esik. Az iphone-os és az androidos készülékek esetén is elmondható tehát, hogy általában olyan emberek kezében kötnek ki, akik ki is tudják használni a készülék nyújtotta lehetőségeket. A symbianos Nokia készülékek használói esetén a helyzet ennél egy kicsit összetettebb, a használói kör professzionalizmusának relatíve alacsonyabb szintje ugyanis egy kétirányú hatásmechanizmusnak köszönhető. Egyrészt jellemzően inkább az idősebb korosztály tagjai választják maguk számára ezeket a készülékeket. Köztük sokan vannak azok, akiket a márkahűség vezérelt a választáskor, melynek az egyik fő oka a ragaszkodás a jól bevált, megszokott, könnyen kezelhető menürendszerhez: ezen kevésbé high-tech beállítottságú, inkább idősebb felhasználók esetén ugyanis úgy tűnik, igenis szempont az, hogy valami ismerős, megszokott legyen az új készülékben, és ezáltal könnyebbé váljon annak megismerése, az általa nyújtott funkciók elsajátítása. Az, hogy a symbianosok körében található a legtöbb „kevésbé profi” smartphone- használó, azonban csak részben köszönhető ennek. Nem csak az idősebbek rendelkeznek ugyanis ilyen készülékekkel, a fiatalabb nokiások esetén ugyancsak megfigyelhető az átlag alatti használati intenzitás, csak körükben általában ez pont az előzőekkel ellentétes hatásnak tudható be, azaz leginkább magának a készüléknek tulajdonítható. A kevésbé intenzív használat oka esetükben elsősorban az, hogy nem elégedettek maradéktalanul a telefonjukkal, nem tartják annyira „élvezhetőnek”, minőséginek, felhasználóbarátnak a készülék nyújtotta lehetőségeket, ezért az ún. „élményfaktor” nem generál esetükben addicionális használatot. Sokuk kezében épp emiatt az okostelefon tudatosan vagy akár tudat alatt is gyakorlatilag „hagyományos mobiltelefonná” tud változni.

Szolgáltatók és alkalmazásfejlesztők – ki melyik „smartphone user”-en tud a legnagyobbat szakítani?

Nézzük a dolog piszkos anyagi vetületét. Azaz mit érdemes manapság árulni, és milyen típusú oprendszerekre érdemes alkalmazásokat fejleszteni, ha figyelmen kívül hagyjuk azt, hogy kinek melyik gyártóval milyen típusú szerződése van – tehát a problémakör kizárólag fogyasztói szempontú megközelítése alapján. Az alkalmazások esetén – hasonlóan az egyéb funkciókhoz, tevékenységekhez – szintén jelentősen alacsonyabb szintű használatot láthatunk a symbianosok esetén, mint a másik két vizsgált oprendszer használóinál. Míg az iphone-osok körében sokkal inkább jellemző a fizetős alkalmazások letöltése is – ebben természetesen közrejátszik az is, hogy ők így „szocializálódtak” azáltal, hogy sok alkalmazástípus csak fizetős formában érhető el náluk –, addig a symbianosok körében nagyon alacsony szintű az ilyen irányú aktivitás. Az androidosok – mint szinte minden más tekintetben is – a két szélső csoport között helyezkednek el mind az alkalmazáshasználat, letöltés intenzitásában, mind pedig a fizetős alkalmazások iránti nyitottság tekintetében is.

Az alkalmazásfejlesztők szempontjából a fenti kérdésre tehát egészen egyértelműnek tűnik a válasz, nem úgy, mint a telekommunikációs szolgáltatók szemszögéből. Nekik ugyanis egymással ellentétes hatásokkal kell számolniuk. Tény, hogy az, akinek eladnak egy iPhone-t vagy egy androidos okostelefont, nagyobb valószínűséggel fog előfizetni a készülékén használható mobilinternetre is. És mivel az internetezés a felhasználók szerint élvezhetőbb is az ilyen oprendszerű készülékeken, intenzívebb mobilinternet-használat is prognosztizálható az ilyen telefonok esetében, mint például a Nokiákon. Tehát ez egy erős érv lehet az iOS és az Android mellett. Figyelembe kell ugyanakkor venni azt a hatást is, hogy az ilyen készülékek nagyobb valószínűséggel nevelnek ki „profi okostelefon” használókat – akik ismérve többek mellett az is, hogy ahol lehet, ingyenes wifit használnak, hagyományos hívás helyett inkább internetes telefonhívást indítanak, SMS helyett pedig inkább csetelnek a készülékükön. Látható tehát, hogy esetükben az egyes modern, nagyobb háttértudást igénylő felhasználói lehetőségek kannibalizálják a hagyományos hívásokat és az SMS-küldést. Ez a tény pedig – habár az előzőhöz képest egy kicsit gyengébb – érv lehet a symbianos készülékekben rejlő üzleti lehetőségek mellett, mivel mint korábban láthattuk, a készülék is „neveli” a felhasználót, így esetükben a fenti hatással kevésbé kell számolni. A szolgáltatóknak tehát érdemes nagyon komoly hatásmechanizmusokat elemezniük és számszerűsíteniük ahhoz, hogy megállapítsák, milyen típusú telefonokat, milyen készülékportfóliót érdemes igazán „nyomni” a piacon, és milyen típusú szolgáltatáscsomagokhoz melyiket érdemes a leginkább hozzárendelni. Ezen felül az sem mindegy, hogy kinek melyik csomagot „adjuk a kezébe”…

Mi jósolható a Nokia számára? Van-e visszaút a lejtmenetből?

Számos találgatással, jóslattal találkozhatunk ezzel kapcsolatban különböző cikkekben. Nem célom az, hogy ezeket összegyűjtsem és értékeljem, inkább leírom azt, amit -–pusztán a fogyasztói szempontú hatásokat figyelembe véve – látok. Szerintem a Nokia nem jár rossz úton, két okból kifolyólag:

Egyrészt piacra dobta a már jóval fejlettebb Windows platformon futó új Nokia smartphone-okat, amelyek mind tudásban, mind felhasználói élményben versenyre tudnak kelni az androidos készülékekkel. A tényleg okos okostelefonokra vágyók igényeit is ki tudja tehát már elégíteni a márka. Ennél is fontosabb azonban szerintem figyelembe vennünk egy másik tényezőt. A szolgáltatók gyakorlatilag már csak okostelefonokat kínálnak az üzletekben, hagyományos mobiltelefonokkal már alig-alig találkozhatunk. A jelenleg használatban lévő hagyományos készülékek is elhasználódnak, tönkremennek azonban egyszer, emiatt számíthatunk arra, hogy egyre nő majd a kereslet – amit nevezhetünk latens keresletnek is – az egyszerűbb, olcsóbb okostelefonok iránt, amelyek a hagyományos készülékek egyfajta helyettesítői lehetnek majd azok körében, akik kevésbé vágynak hatalmas technikai újdonságokra. Mit is választana a legnagyobb valószínűséggel egy olyan nokiás, aki évek, évtizedek alatt csak telefonálásra, SMS-küldésre használta a régi készülékét, és nincs is igénye ennél többre? Ésszerű válasz lehet erre az, hogy egy symbianos Nokia okostelefont. Eljárt tehát az idő a symbianos Nokiák felett, ha a közeljövőben várható piaci igényeket vesszük alapul? Szerintem nem. Csak a piacon nem jelentek még meg tömegesen azok a felhasználók, akik körében ez lehetne az ideális megoldás. Összességében ugyanakkor mégsem jósolható fényes jövő a Symbian számára, hiszen a Nokia üzleti érdekei vélhetően nem teszik majd indokolttá azt, hogy két platformot is fenntartsanak és fejlesszenek egyszerre.