Az anyák 39 százaléka tartja veszélyesnek az internetet a gyermekek számára – ennyien adnak 4-es vagy 5-ös értéket egy ötfokú skálán, amelyen ha az átlagot nézzük, akkor azt mondhatjuk: a veszély foka 2,71.
Ezt az adatot még szeptember 27-én ismertettem Balatonalmádiban a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat által szervezett médiakonferencián. Kutatásunkban 250 olyan nőt kérdeztünk meg, akinek van 6 évnél idősebb, de 12 évnél fiatalabb, iskolás, internetező gyermeke, és aki maga is rendszeresen használja a világhálót. A megkérdezettek tehát ismerik és használják az internetet, ennek ellenére – vagy talán éppen ezért? – többségükben nem érzik igazán veszélyesnek gyermekük számára. Legalábbis általában véve – hiszen ha egyes konkrét veszélyforrásokra bontottuk le a kérdést, akkor már szinte minden édesanya fejében megszólalt a vészjelző.
Leginkább a pornográf tartalmakat és a pedofilok jelenlétét érzik veszélyesnek (előbbi ötfokú skálán 4,61-os, utóbbi 4,58-os értéket kapott), de az erőszakos tartalmak, a csalók és a drogdílerek is komoly fenyegetést jelentenek a kisgyermekekre – az anyák véleménye szerint. Legkevésbé az internet-függőség kialakulásától, valamint annak veszélyétől tartanak, hogy gyermekük a világhálón rossz társaságba keveredik – de még ezek a veszélyforrások is 4,2 feletti átlaggal szerepelnek.
Az internet tehát nem ördögtől való, bár az ördög a részletekben lakozik, és részleteiben azért a világháló is számos kockázatot rejt magában. Na de mennyire vannak kitéve a gyermekek ezeknek a kockázatoknak?
Fiúk esetében az anyák egyharmada, lányok esetében egyötöde érzi úgy, hogy gyermeke több időt tölt az interneten, mint amennyi megfelelő lenne számára, és ez adott esetben más – az anyák által hasznosabbnak ítélt tevékenységektől – is elvonja őket. A fiúk 37, a lányok 26 százaléka kevesebbet időt fordít sportolásra, testmozgásra az internet miatt, és minden második fiú, illetve minden harmadik leány esetében az online időtöltés az olvasás rovására is megy.
Az internet persze nem csak a szabadidő eltöltésének módja miatt okozhat problémákat. Az anyák fele egyetért azzal, hogy a világhálón található tartalmak, információk hibás képet alakíthatnak ki gyermekeikben az érettséggel, a párkapcsolattal és a szexszel kapcsolatban. Az sem segít, ha a felnőtt tartalmakat az egyes oldalak figyelmeztető jelzéssel látják el, ugyanis csak az anyák 13 százaléka gondolja azt, hogy gyermeke mindig elnavigál a nem neki szóló oldalakról, a többség nem bízik meg maradéktalanul gyermekében, sőt 40 százalék szerint a csemete mindig fittyet hány a figyelmeztetésre.
A felnőtt tartalmak olvasgatásánál veszélyesebb lehet az online csevegés, ismerkedés, amit a lányos anyák több mint 70 százaléka érez veszélyforrásnak, de a fiúk esetében is többségben vannak azok, akik kockázatosnak érzik.
A szülők persze tisztában vannak azzal, hogy övék a felelősség – nekik a feladatuk megóvni gyermeküket az internet esetleges káros hatásaitól. Ennek legáltalánosabb módja az, hogy rendszeresen beszélgetnek velük arról, hol jártak és mit csináltak a világhálón, kivel, miről csevegtek az online térben. Az anyák 92 százaléka megteszi ezt, négyötödük a lurkók által látogatott honlapokat is ellenőrzi, csaknem felük pedig az e-mailjeikbe is bele-belenéz. A gyermekek internetezésének szoftveres korlátozásáról ugyanakkor a megkérdezett édesanyák mindössze 14 százaléka számolt be – a többség tehát egyelőre még nem él a technikai kontroll lehetőségével.
Idén egyébként már harmadik alkalommal adtam elő a Gyermekmentő Szolgálat konferenciáján, amelynek központi témája az, hogy a média – és azon belül is hangsúlyozottan az internet – miféle veszélyeket hordoz magában a gyermekek számára, és a tanulságokból a szervezők minden alkalommal egy ajánlást készítenek a döntéshozóknak.
Bár én személy szerint néha túlzónak érzem a vészharang kongatását, kétségtelen, hogy az internethasználatban rejlenek kockázatok. Az mindenesetre megnyugtató, hogy a szülők egyre inkább tisztában vannak a lehetséges veszélyekkel, és mind nagyobb figyelmet fordítanak a világhálón sok esetben náluk otthonosabban mozgó „digitális bennszülöttek” barangolásaira az online térben. És persze ne feledjük, hogy az internetezésnek lényegesen több pozitív hozadéka van, mint amennyi kárt okozhat – elég ha csak azt emeljük ki, hogy tíz szülőből kilenc úgy látja, az internet komoly segítséget nyújt gyermekének a tanulásban.
