Ha már cikket írunk róla, hát ki is próbáltuk a vörösvári úti McDonald’s-ban kihelyezett rendelésfelvevő kiosk terminálokat. Persze a komoly szakmaiságot némileg félretéve rohamoztuk meg a kijelzőket, egy professzionális teszt ugyanis nem az ebédszünetben készül, de mi kíváncsiak voltunk, mire is számíthat az éhes vendég, aki nyitott az efféle digitális vívmányokra. Pár dologba így se félünk belekötni, de összességében el kell mondani, hogy egy igazán átgondolt, okos felület volt segítségünkre a rendelésben. Az NRC UX kutatójának, valamint digitális marketing specialistájának könnyed elemzése következik.
/A cikk első fele az Xperience & Research magazinban jelent meg, az NRC ingyenesen igényelhető szakmai magazinjában. Kérd te is!/
Eltéveszteni se lenne könnyű a három méretes kioskot az étterem közepén, ami azonnal használatra hívogatja a vendégeket. Készenléti módban ugyanis szép nagy betűkkel követeli az érintést, valamint tájékoztat arról, hogy itt bizony fizetni is lehet. Nem tudtuk nem észrevenni, hogy a készenléti képernyő lila-fehér dizájnja megtévesztésig BKK jegykiadó automatára hasonlít, de hiába kerestük a havi bérlet opciót a termékek közt. Mi talán egy másik színvilágot ajánlottunk volna, aminek a Meki arculatához némi köze is lehetne. Ami elsőre feltűnt, az a terminál magassága. 170 cm-es növésű digitális marketingesünk napi válltornáján is átesett a rendelés során, de a folyamatos felfelé nézés a nyaki izületeknek is nagyon jót tesz. Ugyanakkor egy igazán alacsony termetű (150-160 cm-es) vendégnek már gyakorlatilag semmi esélye az iOS-módra, a felső sarokba tervezett „vissza” gomb megnyomására. Persze, lehet használni az akadálymentesített nézetet (ami nem csak hogy van, hanem többféle is, és jól kitalálva), de a mélynövésűekben ez biztosan okozna némi frusztrációt.
Kezdeti érintésünk után kissé meglepődtünk, mikor egy magyar felület kínálta fel a rendelés első lépéseit, egyúttal megkérdezte, szeretnénk-e a terminált magyar vagy angol nyelven használni. Persze egyszerűbb a fejlesztés, ha nem kell eltűntetni az aktuálisan kiválasztott nyelv gombját, de talán egyértelműbb, ha egy magyar nyelvű felület nem hívogat a magyar nyelv kiválasztására, mert így rögtön két CTA közül kellett választanunk, amiből az egyik irreleváns. Persze ez apró fontoskodás a részünkről, emiatt senki sem megy át inkább a Burgerbe egy Whopperért.
A rendelés során a flow nagyszerűen van felépítve, minden azonnal a szemünk elé kerül, amit a pultnál is meg szoktak kérdezni (milyen üdítővel kéred? szeretnél desszertet? adhatunk még valamit?) és az upsell egyáltalán nem tolakodó. Egy nyilat azért érdemes lett volna elhelyezni a terméklista nézeteknél, ugyanis nem egyértelmű, hogy a kínálat lapozható, pláne horizontálisan. Ami elvárható lenne a mai öko-bio-streetfood gasztrovilágban, hogy valamivel több információt kapjunk a termékek összetételéről. Nem feltétlenül a pontos összetevők érdekelnének (persze az is), de ma már minimum illik jelezni, ha egy étel laktóz/glutén és egyéb ördögi származékokat tartalmaz. Meg kell említeni, hogy a kijelzőn viszont határozottan fel volt tüntetve, hogy milyen származékokat tartalmazott azon vásárlók keze, akik előttünk használták a terminált, egy gasztronómiai térben az ilyen jellegű tisztaságra elég sokan lehetnek kényesek. Mi nem voltunk, így tovább válogattunk, és mindössze egyszer akadtunk meg egy pillanatra. Amikor utólag választottunk hozzávalókat a menühöz, kellett fél perc, mire megtaláltuk a kilépés lehetőségét, és az sem volt egyértelmű, melyik hozzávaló kerül pénzbe és melyik nem (például a szószt nagy meglepetésünkre ingyen kaptuk). Ha már a fizetésnél tartunk: igazán biztató a fizetési opciók színes skálája, bankkártyák, hitelkártyák, utalványok, kuponok széles köre használható fel, ugyanakkor fontos lenne tájékoztatni a kedves usereket, hogy a terminálon leadott rendelések esetén készpénzes fizetésre nincs mód. Ez az utolsó pillanatban derül ki, amikor a fizetés gombot kell megnyomnunk. A fizetés gomb miatt ekkor már feltételeztük, hogy nem tudunk majd átvételkor egy marék ötvenessel fizetni, de az igazi felismerés akkor ért, amikor a kártya / kód leolvasásán kívül nem volt más opció, így se a pultnál, se az automatánál nem tudunk megszabadulni a nálunk lévő készpénztől, ezt érdemes észben tartani.
Másba nem igazán tudunk belekötni a gyorsteszt során, a felhasználói élmény azonban korántsem végződik az utolsó gombnyomásnál. Miután megkaptuk a számlát a sorszámmal, kerek szemekkel néztük a terminált mi a további teendőnk. Abban bíztunk, hogy a terminál majd szólít, de nem kaptunk instrukciót, így rövid téblábolás után végül a rendelés kiadás nevű hátsó pultnál éreztük magunkat a legnagyobb biztonságban, ahol már egy kijelző is megmutatta, mi történik a hamburegereinkkel (elkészítés alatt). Míg az ételre vártunk és bámultuk a hatalmas fagyis fotókat a pult felett, komolyan elgondolkodtunk a desszert lehetőségén, de végül nem kérdezték, kérünk-e még valamit, csupán a kezünkbe nyomták a rendelést, így az édességet már máshol ettük. Elsőre rossz számlát kaptam (ekkor már kettő volt a kezemben, két különböző), de éhes embernek ez nem akadály. Összességében nagyon pozitív élményekkel távoztunk volna –talán ez az írás is meghiúsul kellő mennyiségű panasz hiányában-, ha UX kutató kollégám nem zuhan mély melankóliába a Hupikék Törpikék miatt. Ő ugyanis Happy Mealt rendelt – ahogy minden egészséges lelkületű UX szakember-, de nem a várva várt csillámpónit kapta, hanem egy hupikék gombaházikót. Elsőre ez bagatell problémának tűnhet, de aki volt már három gyerekkel a nyakában Happy Mealt fogyasztani, az biztosan átérzi a helyzet súlyosságát. A probléma gyökere, hogy a terminál adatbázisát nem frissítették, így az olyan játékokat kínált fel, amik nem elérhetőek már, és egyetlen olyat sem, ami valóban megkapható. Így hiába próbáltam reklamálni, csillámpóni nélkül távoztunk. Meg kell jegyezni, hogy a kiadó pultnál (ahol a terminálon rendelők az ételt megkapják) egyáltalán nem tartózkodik kiszolgáló személy, ha épp nincs folyamatban lévő kioskos rendelés, így teljes észrevétlenségben töltöttem el 10 percet, a kezemben látványosan szorongatva a törp kunyhót, mire valaki megkérdezte, mit is szeretnék.
Mindent összevetve, a terminálon futó alkalmazás sokkal átgondoltabb és jobban tervezett, mint amire számítottunk, de pár apróság sokat lendítene rajta, amin egy komoly teszt vagy szemkamerás vizsgálat biztosan segítene. Látszik, hogy ez egy régebb óta csiszolódó rendszer, mert elkerüli azokat a hibákat, amiket 10-ből 8 terminálon elkövetnek. Ennek ellenére elvétve használták az emberek, a legtöbben (a fiatalok is) szemrebbenés nélkül haladtak el előtte és álltak be a sor végére a kasszáknál. Ennek okát egy részletesebb kutatás tárhatná csak fel, de az ebédidőnk véget ért. Mindenkit bíztatunk a terminálok használatára, mert nekünk sokkal jobban bejött, mint a sorban várakozás.
