Mit teszünk érte, mit teszünk ellene?
Csak egészség legyen, szokták mondani, és valóban: a kutatások azt mutatják, hogy az emberek számára – családjuk mellett – egészségük a legfontosabb; életük egyéb aspektusai – beleértve anyagi helyzetüket is – gyakorlatilag eltörpülnek mellette. Az egészség persze tipikusan olyan dolog, amivel hajlamosak vagyunk csak akkor törődni, ha már kezd megromlani, sőt talán még akkor sem: sokatmondó, hogy miközben csak minden hatodik aktív korú felnőtt elégedett teljes mértékben az egészségével, csupán felük állítja azt, hogy odafigyel rá – szűrővizsgálatokra pedig mindössze egyharmaduk szokott eljárni.
*****
OTC kutatásunk a 2015. tavaszi Marketingkutató magazinban jelent meg. Rendelje meg az NRC ingyenes szakmai magazinját, amelyet vállalati feliratkozóinknak postai úton is eljuttatunk.
*****
Igaz, az egészségmegőrzés nem az orvosi rendelőkben kezdődik, hanem a mindennapok során – és e tekintetben valamivel tudatosabbak is az emberek. Ötből négyen állítják, hogy legalább valamennyire odafigyelnek az egészséges életmódra, ami ugyan örvendetes, ám ez nyilvánvalóan inkább árulkodik az emberek saját magukról alkotott képéről, semmint a realitásról. Ráadásul azok aránya, akik saját megítélésük szerint maximálisan odafigyelnek arra, hogy egészségesen éljenek, csupán 9 százalék, tehát egy lényegesen szűkebb kör. Az egészségtudatosság egyébként valamivel magasabb fokú a nők, mint a férfiak körében, ám ez aligha meglepő, mint ahogy talán az sem, hogy az iskolai végzettséggel párhuzamosan is nő azok aránya, akik maximálisan odafigyelnek az egészséges életmódra.
Nem eszünk meg bármit?
Az egészséges életmód sarkalatos eleme az egészséges táplálkozás, és bár a többség itt is tudatosnak ítéli magát, 40 százalék azért elismeri: egészségtelenül táplálkozik. Az egészséges étkezéshez természetesen nem szükséges valamilyen diétát tartani, az azonban mindenképpen sokatmondó adat, hogy a 18-59 évesek körében a férfiak 26, a nők 36 százaléka követett valamilyen speciális étrendet az elmúlt egy évben, összességében tehát tízből hárman hódoltak valamilyen diétának, sőt a diétázók harmada több ilyet is kipróbált.
És bár a diéta – főleg a hölgyek körében – sok esetben a fogyókúra része, mégis kijelenthető, hogy általában nem a fogyni vágyás, sokkal inkább valamilyen egészségügyi szempont áll a speciális étkezési szokások mögött. Legtöbben koleszterincsökkentő (8%), illetve diabetikus (6%) étrendet követnek, míg a glutén-, illetve a laktózmentes ételek, italok fogyasztása 2-2 százalékra jellemző. Vegetáriánus életmódot 3 százalék folytat, a manapság egyre nagyobb publicitást kapó – és egyre fejlettebb kínálati oldallal bíró – paleolit táplálkozást pedig 2 százalék követi. Ezek a számok bizony nem túl magasak, ám ha figyelembe vesszük, hogy egy speciális étrend életmódszerű alkalmazását a hétköznapok során nem egyszerű (ellenben sokszor igen költséges) dolog megoldani, akkor ezen nem lepődünk meg. A többségnek ugyanis nem csak egy-egy diéta követése, hanem a kiegyensúlyozott étkezés megoldása is nehézségekbe ütközik, sőt 13 százalék saját bevallása szerint is teljesen rendszertelenül vagy egyoldalúan táplálkozik.
Kockázatok és mellékhatások
A jobb étel persze önmagában még nem jobb élet, sőt még csak nem is feltétlenül egészségesebb. Nézzünk meg még párat a számtalan tényező közül, amelyeknek hatásuk van egészségi állapotunkra! A mérleg egyik serpenyőjében ott van például a dohányzás, a túlzott alkoholfogyasztás, a stressz, vagy az ülőmunka – ezek legalább egyike a 18-59 évesek több mint felére kifejezetten jellemző, és csupán egytizedük nem érintett egyik szempontból sem. Az aktív korú magyarok egyharmada dohányzik rendszeresen, közel egyötödükre jellemző az alkoholfogyasztás, 70 százalékuk életében játszik jelentős szerepet a stressz, sőt 28 százalék úgy érzi, kifejezetten stresszes az élete. Ezzel szemben a rendszeres sport háromból egy, a megfelelő mennyiségű alvás pedig háromból két emberre jellemző, és alig több mint felüknek van elég szabadideje: lehetősége a szórakozásra, kikapcsolódásra, feltöltődésre.
Bár ezek alapján könnyen megfogalmazhatjuk azt az állítást, hogy egészsége szempontjából gyakorlatilag a teljes magyar társadalom a veszélyeztetett csoportba tartozik, azért természetesen érdemes némiképp árnyalni a képet: megnézni, kik azok, akik – legalábbis a vizsgált paraméterek mentén – relatíve nagyobb vagy éppen kisebb kockázatnak vannak kitéve.
Utóbbi szegmensbe leginkább a társadalom azon – inkább városban élő, magasabb végzettségű – egészségtudatos ötödét sorolhatjuk, akik rendszeresen sportolnak, emellett odafigyelnek a kiegyensúlyozott étkezésre is, a dohányzás és az alkoholfogyasztás pedig az átlagosnál lényegesen kevésbé jellemző rájuk. A másik végletet pedig az a 17 százalékos – kétharmadrészt alapfokú végzettséggel rendelkező – szegmens alkotja, amelynek tagjai szinte minden kockázati tényezőt felsorakoztatnak: az átlagosnál is stresszesebb életet élnek, emellett rendszeresen dohányoznak, alig sportolnak, nem figyelnek oda a táplálkozásukra, és se kikapcsolódásra, se pihenésre nincs elég lehetőségük. E két markánsan különböző réteg mellett érdemes megemlíteni azt az alig 13 százalékos szegmenst is, amely elsősorban jelentős mértékű alkoholfogyasztásával tűnik ki. A dohányzás is az átlagosnál jellemzőbb erre a csoportra, emellett azonban a sportra és a kikapcsolódásra is több időt fordítanak. Mindebből talán sejthető, hogy e csoportot többségében fiatalok alkotják (több mint felük 35 év alatti), akik esetében valószínűsíthető, hogy életük egy következő szakaszába érve jelentősen változtatnak szokásaikon, és szerencsés esetben valamelyik, az egészségét jobban szem előtt tartó szegmens tagjai lesznek.
A cikkben szereplő adatok az NRC 2015 februárjában végzett, 1200 fős OTC online omnibusz kutatásából származnak, és a 18-59 éves hazai lakosságra vonatkoznak.
—
Mindennapi vitaminunk
Bár az sosem volt kérdés, hogy a vitaminoknak és az ásványi anyagoknak hatalmas szerepük van egészségünk megőrzésében, az utóbbi pár évben jelentősen átalakult a mikrotápanyagok fogyasztásával kapcsolatos általános szemlélet. Olyan fontosnak kikiáltott vitaminok jelentek meg a patikák és a drogériák polcain, amelyekről korábban nem is hallottunk, más anyagok esetében pedig az ajánlott napi mennyiség nőtt meg drámaian. Az egyik legérdekesebb fejlemény talán az az éles szemléletváltás, amely a D-vitamin szerepével és fogyasztásával kapcsolatban következett be . Néhány éve többnyire csak vénykötelesen lehetett hozzájutni, és a készítmények fogyasztóit a patikusok szigorúan figyelmezették a túladagolás veszélyeire – ma viszont a korábban érvényes napi adag öt-tízszeresét tartalmazó kapszulák egész polcokat foglalnak el a drogériákban.
Annak ellenére, hogy a népesség nagy részét érintő D-vitamin hiányról és a D-vitamin fontosságáról a sajtóban is egyre gyakrabban lehet olvasni, a hatvan évesnél fiatalabb magyar lakosság csupán 13 százaléka szedi. Ennél lényegesen többen – 37 százaléknyian – szednek C-vitamint, míg a nyomelemek közül a magnézium a legnépszerűbb: 23 fogyasztja (B6 vitaminnal együtt, vagy anélkül). Valamilyen – a fontosabb mikrotápanyagokat kisebb-nagyobb mennyiségben tartalmazó – multivitamin-készítményt 21 százalék szedett az elmúlt egy évben kúraszerűen, velük együtt összesen 56 százalék azok aránya, akik az elmúlt évben huzamosabb ideig fogyasztottak valamilyen étrendkiegészítőt.
A magyarok egyébként meglehetősen megosztottak a „vitamint szedni vagy nem szedni” kérdésben: 53 százalék gondolja úgy, hogy megfelelő táplálkozással hozzá lehet jutni a szükséges mennyiségű vitaminhoz és ásványi anyaghoz, a többiek szerint viszont szedni kell valamit: 38 százalék azon az állásponton van, hogy egy jól kiválasztott multivitamin elegendő, 9 százalék szerint azonban ennél többet kell tenni az ügy érdekében.
Még több OTC kutatás itt!
