Készpénzkímélő fizetési megoldások

Niederfiringer-Veronika

Ma már senki sem ütközik meg azon, ha a pénztárnál kígyó­zó sor elején álló a bankkártyás fizetést választja, a sor vége felől hallatszik ugyan némi moraj, de a tranzakció tényleg egy perc alatt véget ér. A mágnescsíkokat chipek váltják, sőt a plasztikot néhányan már csak meglengetik a terminál előtt, vagy éppen órájukat, felmatricázott kulcstartójukat tartják a pénztár felé. Online utalunk, a parkolóórákban a mobilfizetés óta egyre kevesebb az apró, virtuális számlák, okostelefonos fizetési alkalmazások állnak rendelkezésünkre – a bukszánk mégsem vékonyodik, legalábbis fizikai valójában. Miközben az elektronikus fizetésre lehetőséget adó eszközök dinamikusan fejlőd­nek, és hazánkban is egyre elérhetőbbé válnak, a hazai pénzügyi statiszti­kák a lakossági készpénzállomány drasztikus bővüléséről számolnak be.

A fizetési szokásokat és innovatív fizetőeszközöket összefoglaló infografika itt érhető el.

A technika ma már nem akadály?

A készpénzfizetést kiváltó rendszerek technológiai fejlődésével, az online bankolás, az innovatív fizetőeszközök, a web-kártyák, az NFC-alapú, érintés nélküli fizetést lehetővé tévő beépíthető eszközök megjelenésével fokozatosan gördülnek el az akadályok a készpénzkímélő fizetési megoldások mindennapi használata elől. Az érintés nélküli funkcióval ellátott plasztikok száma tavaly hazánkban is átlépte az egymilliós határt, jelenleg nagyjából minden hetedik képes a terminállal való közvetlen kapcsolat nélküli kommunikációra. Az innováció terjedését segíti az elfogadóhelyek számának gyors növekedése is: tavaly már minden negyedik – több mint húszezer – POS terminálon láthat­tunk PayPass/PayWave logót.

Ezzel együtt ma még a – technikai újításokra fogéko­nyabb – internetező társadalom is meglehetősen csekély mértékben használ a hagyományos bankkártyán kívül bármilyen innovatív fizetőeszközt. Igaz, az online utalás és bankkártyás fizetés négy-öttizedüknél bevett gyakor­lat, a mobiltelefonos fizetést azonban csak négyből egy netező próbálta idáig, míg web-számláról alig hatoduk, okostelefonos alkalmazással csupán 4%-uk fizetett. Érin­tés nélküli kártyát ötből mindössze egy netező tartott eddig terminálhoz – a lehetőségről a világhálón legalább hetente böngészők közel ötöde egyáltalán nem is hallott.

A szokás hatalma

Pénzhasználatunk erősen rögzült szokásaink közé tar­tozik, amelyeket – a sokszor még hiányos infrastruktú­rán túl – élethelyzetünk és olyan általános attitűdjeink is befolyásolnak, mint a kockázatvállalási hajlandóság, a megszokott dolgokhoz való ragaszkodás vagy a tech­nikai innovációk iránti nyitottság. Ez utóbbi megvan az internetező társadalom nagy részénél: alig akad, aki attól tart, nem tudna megbirkózni az innovatív megoldások használatával. A készpénz egyszerűen a többség számára természetes és mindennapi, használatától nagyon kevesen ódzkodnak, háromból két felnőtt netező ma is úgy érzi, a leggyorsabban akkor szabadul a kasszától, ha pénztárcájából bankjegyet húz elő. Ennek fényében nem meglepő, hogy a lakossági tapasztalatok sem cáfolják a statisztikákat: saját bevallásunk szerint leg­gyakrabban és legnagyobb volumenben továbbra is bankjeggyel és érmével fizetünk. Havi kiadásaink döntő többségénél ténylegesen érezzük a pénz súlyát: 10-ből alig 4 forintot költünk el virtuálisan, készpénzforgalom nélkül. Az interne­tezők rendszeres költéseik közel kétharmadát készpénzben teljesítik, negyedét fizetik hagyományos bankkártyával, tize­dét intézik átutalással. Az innovatív fizetőeszközök egyelőre szinte súlytalanok a költések viszonylatában: segítségükkel rendszeres kiadásaink mindössze 3%-a repül ki a zsebünkből, pénzük nagyobb részét még az ilyen eszközt használók is jellemzően kezükből kiadva költik el.

Mitől dagad még a pénztárcánk?

A megszokáson túl például a pénzügyi-gazdasági környezet olyan elemeitől, mint a tavaly bevezetett, a lakossági pénzügyi eszközök közelmúltbeli átstrukturálódásának egyik fő elemeként azonosított tranzakciós illeték. A pénzügyi tranzakciók után díjat kiszabó intézkedés révén – és nem utolsósorban az alacsony bankbetéti kamatok miatt is – sokaknak (különösen azoknak, akik nem bankszámlára kapják a fizetésüket) nem éri meg bankban tartani a rendelkezésükre álló pénzt. Az intézkedés, illetve az erre adott lakossági válaszreakciók ugyanakkor a lassan növekvő pénzügyi tudatosság példájaként is szolgálnak: a változtatásról szinte mindenki hallott, a netezők nyolctizede érzékelt is költségnövekedést, de ennek fényében is csak közel felük változtatott pénzhasználati szokásain. A lakossági köztudatba leginkább – a legtöbbeket érintő – készpénzfelvétel utáni díjkötelezettség ment át, így érthető, hogy a legtöbben eddig a készpénzfelvételt igyekeztek visszaszorítani (48%), az átutalások rendszerességén és összetételén, bankkártyahasználatukon jóval kevesebben (28-34%) változtattak. Ugyanakkor az év elején megnyíló, 150 ezer forintos határig havi két ingyenes készpénzfelvételt biztosító lehetőséggel a többség (64%) élt, ami azoknál is megnövelheti a készpénzhasználatot, akik eddig már az elektronikus pénzkezelés felé hajlottak.

Gyors, egyszerű, biztonságos?

A modern fizetőeszközök reklámjai – a fogyasztói igényeket okosan letapogatva – gyors, egyszerű és biztonságos használatot ígérnek. Az igazság az, hogy a fejekben élő kép szerint jelenleg vitathatatlanul a készpénzes fizetés felel meg leginkább e kritériumoknak. Jó hír viszont, hogy az innovatív eszközök használói kifejezetten pozitív képet alkottak a fizetés újszerű módjairól, ugyanakkor – főként az online bankkártya–, az érintés nélküli kártya és a mobilfizetés esetében – ők sem teljesen nyugodtak a biztonságos használatot illetően.

A készpénzt helyettesítő eszközök terjedése útjában nyilvánvalóan olyan tényezők is állnak, mint a ma még kimondottan jellemző tájékozatlanság: hiába egyre több az érintés nélküli fizetési lehetőséget mutató piktogram, a terminállal közvetlen kapcsolatot nem igénylő plasztikkártya legfőbb előnyeit – fizetéskor nem kerül ki a tulajdonos kezéből, megadott összeghatár alatti vásárláskor nem kell PIN kódot megadni – még azok fele sem ismeri, akik hallottak már a technikáról. Akadály lehet az is, hogy ezen eszközök nem mutatnak karakteresen vonzó képet a további potenciális felhasználók számára: sem kifejezetten gyorsnak, sem kimondottan egyszerűnek nem tűnnek, ráadásul megfelelően biztonságosnak sem láttatják magukat az innovatív módszerektől eddig távolmaradók számára.

Merre tovább?

Bár az internetező lakosság közel fele elképzelhetőnek tartja, hogy rövid időn belül természetes lesz, hogy készpénz használata nélkül fizetünk, úgy tűnik, a többség egyelőre ragaszkodik bevett szokásaihoz: bár a virtuális fizetésben jártasak nagyrészt továbbra is használni kívánják ezeket az eszközöket – és ezt sikerként könyvelhetik el a piacra bocsátók – az újszerű fizetőeszközöktől magukat távol tartók döntő többsége nem igazán tartja valószínűnek, hogy a közeljövőben elektronikus pénzhasználatra váltana. Az innovatív fizetési technikák fizikai terjedése elengedhetetlen, de korántsem elégséges a készpénzhasználat visszaszorításához – a tájékoztatás, a bizalom kiépülése és az elektronikus fizetési módok használatát ösztönző pénzügyi-gazdasági környezet nélkül a készpénz nélküli – vagy legalábbis kevesebb pénzt otthon tartó – társadalom még sokáig illúzió marad.

***
Kutatásunk megjelent többek között az Indexen is, a cikk itt olvasható.

Még több cikket talál pénzügy kutatás témában itt.

Facebook
Twitter
LinkedIn
Beszélgessünk!

Írj vagy hívj fel és választ adok kérdéseidre

Segítünk abban, hogy a piackutatás egy gyorsan megtérülő befektetés legyen!
Klenovszki János további cikkei

Köszönjük

Boldog, békés, pihenésben és örömökben is gazdag karácsonyt és vidám új évet kívánunk minden barátunknak, partnerünknek, válaszadóinknak… egyszóval mindenkinek ❤️❤️❤️  

Piackutatási trendek 2023

Piackutatási trendek 2023

Lassan itt az év vége és ilyenkor nemcsak számot vetünk az elmúlt évvel, de a következő évet is szemügyre vesszük, tervezzük a jövőt és

Fenntarthatóság Podcast

Fókuszban a fenntarthatóság

Mit gondolnak a fogyasztók a fenntarthatóságról? Milyen különbségek vannak az egyes korosztályok és az iskolai végzettségek között? Mit olvasunk ki az adatokból és mit