ux

Nemsokára gyökeresen átalakítjuk NetPanelünket, de egyelőre a tervezési szakasz első lépéseinél tartunk. Ebben a folyamatban a UX kutatás, pontosabban a kezdetleges drótvázak és prototípusok segítségével történő szemkamerás kutatás az egyik legnehezebb mozzanat, ellenben ilyenkor szerezzük a legértékesebb információkat is a kezdeti fázisban. Kutatócég vagyunk, tehát nem csak rajzolunk a vakvilágba, hanem meg is kérdezzük a leendő felhasználók véleményét, és ennek nehézségeiről emlékezünk meg az alábbi bejegyzésben.

Kezdjük az elején:

Hogy kerülnek kutatók egy weboldal tervezési folyamatába?

Talán meg se kell magyarázni, miért része ma már minden komolyabb projektnek a kutatás. Szinte a teljes folyamatot végig kell kísérnie. Mi alapvetően 4 fő fázisban gondolkodunk a weboldal tervezése során, amik időben részben párhuzamason is haladhatnak:

1.  Discover: ennek része pl. az üzleti követelmények, KPI-k és stratégiai célok megfogalmazása, a kutatói munka igen nagy része ide tartozik. A legfontosabb elvárások és szempontok felmérésén (tartalmi és funkcionális igények, színek, hangulatok, fő üzenetek és buzzwordök stb.) túl a kutatók is részt vesznek a user sory-k és perszónák kialakításában, a digital csapat meghívja őket a workshopokra és brainstormokra is.
2. Design: a dizájn is végigkíséri a folyamatot, először a skiccek, majd a drótvázak készülnek el. Ez a sor nagyon sokáig folytatódhat, a UI elemek, gesztusok, reszponzív megjelenések, navigációs folyamatok, effektek, mikro interakciók, és sok más fontos apróság megtervezésén át, mire elkészülnek a végső layoutok.
3. Copy: szövegek írása olykor kreatívan, olykor katonásan (szigorú karakterlimitekre, kulcsszavakra, fő kommunikációs üzenetektől vezérelve). Érdemes a mikro-szövegírást külön betervezni, mert az gyakran elmaradó lényeges finomság (azaz a tartalmi szempontból kevésbé fontos szövegek elkészítése. pl. hibaüzenetek, megerősítő és visszaigazoló szövegek)
4. Technical: a kezdeti stádiumtól az utolsó pillanatig finomítjuk és igyekszünk megvalósíthatóvá tenni a tervezés során felmerülő technikai kihívásokat és megoldásokat. Ugyanakkor e fázis legfőbb feladata a weboldal mérési tervének elkészítése, ami annak a technikai implementálásra is kiterjed.
5. Validation: Ebben az utolsó fázisban is rengeteg szerep jut a kutatóknak, hiszen meg kell mérni, hogy mennyire működőképes és hatékony, amit a tervezés és kivitelezés során alkottunk. Kutatók és digitális szakemberek itt már közösen dolgoznak, és egy már-már végtelen (de lassuló) folyamat veszi kezdetét, ami a valós felhasználói interakciók alapján folyamatosan optimalizálja az oldal teljesítményét.

Mi a legkorábbi pont, ahol kutatókat vonunk be a weboldal tervezésébe?

A tényleges oldaltervezés első tollvonása előtt már dolgoztak kutatók az előkészítésen. Színeket, logókat teszteltünk, a preferált motivációs megoldásokról, információs és funkcionális igényekről faggattuk a paneltagokat. Mindezt laza fókuszcsoportos beszélgetéseken, tartalmas mélyinterjúkon, és gyors online kutatások elemzésével tettük. A UX worksopokra is meghívtuk a kutatókat. Ez már szolgáltatott érdemi alapot a tervezéshez.

Meg kell jegyezni, hogy ebben a szakaszban további szakemberek is indokoltak lehetnek. Jellemzően pszichológusok, antropológusok, digitális szakemberek is felkérhetőek egy előzetes, a tervezést előkészítő tanulmány elkészítéséhez. Minő szerencse, hogy házon belül vannak pszichológusok és digitális szakemberek is, így ők is hozzájárulhattak tanácsaikkal.

Miért nehéz a drótvázak és prototípusok tesztelése?

Először is azt érdemes tudni, hogy ilyenkor vázlatos terveket mutatunk az alanyoknak. Se UI és dizájn, se végleges copy nem készült hozzá, a funkcionalitása erősen korlátozott, és a tetejébe placeholder elemekkel is tarkított lehet.

Természetesen az ilyen protok nagyon élethűen és pontosan is felépíthetőek, de az első lépések során éppen az a cél, hogy minél kevesebb erőforrással találjuk meg a helyes irányt. Mondani se kell, hogy egy ilyen előzetes terv tesztelése igényel némi elvonatkoztatási képességet az alanyoktól, és igényel némi kompromisszumkészséget és odafigyelést a tervezőtől is, hogy a tesztelőket segítve dolgozzon.

A tervezőnek a nem működő funkciók esetén megfelelően kell tájékoztatni az alanyokat, hogy a teszt során erre nincs lehetőség. Ilyenkor el is kell neki magyarázni mi történne, vagy bíztatni, hogy kérdezzen a teszt vezetőjétől, ha bizonytalan. Egyes esetekben a lehető legérzékletesebben kell szimulálni olyan interakciós eseményeket, amik még nincsenek beépítve a tervekbe. Azaz lényegében egy külön UX tervezési feladat is felmerül, ami a tesztalanyok támogatására irányul, és a tervek kezdetleges állapotát próbálja ellensúlyozni. Nehézség 1.

Már említetettük, hogy az alanyoknak kell némi elvonatkoztatási képesség a kezdetleges tervekkel szemben. Sokan nehezen tudnak objektíven értékelni funkciókat és tartalmakat ilyenkor. Ehhez párosul többeknél egyfajta megfelelési kényszer, hiszen az alanyok megfigyelési helyzetben vannak. Ilyenkor segít sokat pszichológus (egyben usability szakértő) kollégánk jelenléte, Peti ugyanis kiszűri az ilyen pszichológiai vagy technikai eredtű torzulásokat, amik nem általános érvényű igazságok a UX tervezés során, hanem az alanyok szubjektív véleményeiből vagy pillanatnyi állapotából adódnak. Nehézség 2.

Talán a legnagyobb kihívás az adatok értékelése, amikor több szakember körbeül megvitatni az eredményeket. Ilyenkor szakmai érvek ütköznek a felhasználói véleményekkel, mindkettő nagyon értékes, sokszor nehéz igazságot tenni. Ez magától értetődően konfliktusos helyzetet szülhet, ennek kezelése kulcsfontosságú. Minden szereplőnek érteni kell a másik motivációját, és meg kell találni a közös nevezőket. Sokat segít, ha már a kutatómunka során megtörtént az a bizonyos szűrés, ami a 2. nehézséget is orvosolja. Olykor szakmai hiányérzetet okozhat a webes világban de facto szabványként, általánosan alkalmazott megoldásokat átértékelni a tesztalanyok válaszai miatt, de a legtöbb esetben bizonyosan megvan az eredménye.

Miért csináljuk, ha ez ilyen bonyolult?

Mert még mindig sokkal könnyebb előzetes terveket tesztelni és alakítgatni, mint végletekig kidolgozottakat foltozgatni. Nem nehéz megérteni, hogy praktikusabb az alapvető irányt olyan módon kitesztelni, hogy az ne emésszen fel rengeteg dizájneri és programozói erőforrást, majd tapasztalatokat követ módosításokkal megint ennyi energiát elpazarolni. Egy prototípust alapjaiban módosítani néhány óra vagy nap munka helyett pár perc alatt lehetséges, és ez óriási szabadságot jelent, emellett nem kevés megtakarítást.

Maga a proto egyébként a végső döntéshozók körében is nagyon kedvelt megoldás, mert egy statikus dizájn vagy vázlat helyett mér előre „meg tudják fogni” a flowt, a navigációt, az egyes funkciókat.