A szocializálódást leginkább a gyerekkorhoz kötjük, de mi történik akkor, ha az ember felnőttként szeretne új barátokat szerezni? Milyen programokat tartunk alkalmasnak az ismerkedésre és mit mond a tapasztalat? Kiket érint a magány? Cikkünkben ezekre a főbb kérdésekre próbálunk választ adni.
Csak a miheztartás végett: kedves olvasó, kérlek ne a társkeresésre és találásra gondolj, hanem arra, amikor valaki új ismeretségeket kötne, valódi barátokat szerezne. A témában 1000 fős reprezentatív kutatást végeztem, melynek célcsoportja a 16-75 éves magyar lakosság. Honnan is kezdjünk bele? – gondolta a kutató. Rákérdezve, hogy milyen szabadidős programokat látogatnak, legtöbben a túrázni szoktak, természetet járni, vagy a városban tenni egy sétát (42-40%), de tízből hárman szoktak étterembe vagy kávézóba beülni, illetve állatkertbe vagy arborétumba látogatni szabadidejükben (32-28%).
Mondhatnád, hogy – jó-jó, ezt már eddig is tudtam -, de amit nem sejthettél, hogy a legtöbben iszogatni a barátaikkal mennek. Viccet félre téve, kutatásunknak hála most már azt is tudjuk, hogy az bulizók 82%-a szokott barátaival kirúgni a hámból, mindenki másnak maradnak a rokonok és a szerelmek. Bár az étterem kimondottan romantikus program – ezt onnan tudjuk, hogy ide mennek legtöbben párjukkal –, ha a szüleinkről van szó, szintén relatíve sokan választjuk ezt a programot. Abban sincs továbbá semmi meglepő, hogy a gyerekekkel leginkább a szabadtéri lehetőségeket keressük, mint az állatkert és a piknik, vagy maradunk otthon társasjátékozni.
Nézve az adatokat üdítő látni, hogy az emberek mennyi féle programra járnak, pezseg az élet, nagy a boldogság – gondolom én. De mi van azokkal az esetekkel, amikor ezek nem tudnak megvalósulni? Átlagosan tízből három alkalommal meghiúsul a tervünk, hogy a szürke hétköznapokat megszakítsuk valamivel. Leginkább az időjárás, vagy egy előre nem látott megbetegedés húzza keresztül terveinket (46-41%), mindamellett sokan vannak, akiket a fáradtság (25%), az idő vagy a pénz hiánya (24-21%) korlátoz naptárjuk kitöltésében.
De mi van, ha az embernek nincs kivel mennie egy adott programra?
A 16 év feletti lakosság kétharmadával elő szokott ilyen fordulni, 25%-uk esetében pedig egy gyakori problémáról beszélünk. Ehhez a számadathoz hozzátartozik, hogy a magány és a társtalanság előítéletekkel terhelt témájában, meglehetősen nehéz lehet nyilatkoznia sokaknak. A helyzet az, hogy valamivel átlag fölötti a jelentősen érintettek aránya a nők, a kedvezőtlenebb státuszúak (alapfokú végzettségűek és medián bér alatt keresők), illetve falvakban élők körében.
A kérdésre, hogy milyen okból, ez a kutatás kimutatta, hogy a fránya munkával van a legtöbb baj: leginkább a kenyér keresés miatt nem találunk időt egymásra (33%), ez a szomorú kötelesség a number one indokunk. Aztán ott van az a jelenség, hogy egyedül van az ember a barátai között egy adott érdeklődési körrel (22%). Még ezzel sincs semmi gond. De sajnos relatíve jelentős azok tábora is, akiknek nincsenek olyan barátaik, akik velük tartottak volna, ez az érintettek ötödéről mondható el. Ebben persze közre játszhat, hogy a régi barátok ma már családos emberek, netán szülők (18%), vagy hogy (már) nem élnek a közelben (15%).
Mit tehetünk annak érdekében, hogy legyen társaságunk időtöltéseink során?
Számos cikk foglalkozik azzal, hogy felnőttként miként lehet új barátokat szerezni, és az egyik leginkább promotált megoldás az, hogy menjünk szabadidős programokra, ahol új embereket ismerhetünk meg.
Összességében tízből hatan nyitottak lennének arra, hogy egy szabadidős program keretében új barátságokat, kapcsolatokat kössenek ismeretlenekkel. A bökkenő azonban az, hogy akiknél gyakran előfordul, hogy nincs kivel időt tölteniük, kevésbé nyitottak az ilyen fajta ismerkedésre, ötödük egyáltalán nem tudja ezt elképzelni magáról. A nyitottak viszont leginkább a természetben tett vagy városi sétát, az iszogatást, és a koncertet tartják erre alkalmasnak.
Ha a tapasztalatokra lennél kíváncsi, akkor is tudunk válaszokkal szolgálni. A már körülírt lakosság negyede számolt be arról, hogy kifejezetten azért ment el egy szabadidős programra, hogy új barátokat szerezzen. Az ilyen célú kimozdulás valamivel jellemzőbb a férfiakra, a 30 év alattiakra, a felsőfokú végzettségűekre, és azokra, akik gyerekkel élnek egy háztartásban.
Valóban segíthet ez a módszer?
Erre nincsen egzakt válaszunk. Számos szociológiai és pszichológiai megállapítás született már, amelyek azt feszegetik, hogy ez a probléma miért érinti társadalmunkat ennyire széles körben. Ez a cikk ilyen megállapításokat nem tesz. Kutatásunk alapján tízből négy ember, saját bevallása szerint, sokszor érzi magát magányosnak. Én személy szerint nem szeretném azt a benyomást kelteni, hogy ezen könnyű változtatni. Akik a nem kívánt egyedülléttel néznek szembe, többségüket feszélyezi az új emberekkel való találkozás (62%), és sokszor aggódnak azon, hogy mit gondolnak róluk mások (65%). Ennél fogva az átlagnál nehezebben barátkoznak vagy kezdeményeznek beszélgetést (62 és 68%-uk). Ha fordítunk az irányon, az átlagnál az is jellemzőbb erre a csoportra, hogy nehezen fogadja a felé irányuló kezdeményezéseket (55%).
És bár a barátszerzés felnőttkorban nem gyerekjáték, ez is hasonló ahhoz, mint minden más az életben: csinálni kell, még ha gyomorgörcsünk is van egy-egy szociális eseménytől, és akkor bizonyosan találunk társakat egy-egy számunkra fontos programhoz, időtöltéshez.
