Media Hungary 2022 – NRC exkluzív piackutatás
Vannak kutatások, amelyek évtizedes távolságból is megdobogtatják az ember szívét. Nekem ezek jellemzően nem a szakmai csúcskihívások, hanem inkább azok a sokszor egyszerű kérdések, amelyekre keresve a választ megtudunk valami újat az emberek hétköznapi gondolatairól és viselkedéséről. Az egyik ilyen izgalmas téma, ami még most is élénken él emlékezetemben, egy kávégyártónak végzett kutatás volt. Arra kerestük a választ, hogy a reggel rutinba, rohanásba hogyan illeszkedik be a kávé: ki, mikor és hogyan issza első kávéját.
Ezért vagyok hálás Csermely Ákosnak, aki egy olyan kérdést tett fel, amit már rég kutatni kellett volna, mégse tettük: mit csinálnak az emberek hétköznap 17 és 22 óra között? Itt most nem a kávéfogyasztás, hanem inkább a média, tartalom és platform kérdéseinek szemszögéből pillantottunk bele az emberek mindennapjaiba: hogyan illeszkedik be a médiafogyasztás ebbe a mozgalmas időszakba.
Két előadásra kértek fel, tavasszal a Media Hungary, ősszel az Internet Hungary konferenciákra készült egy-egy kutatás, egy-egy előadással. Most ezek tanulságaiból szeretnék egy összefoglalást adni.
Mit csinálnak az emberek?
Természetesen eltérésekkel, de ebben az időszakban van egy jellemző napirendje a magyaroknak: 5 óra előtt befejezik a munkát és 9-10 körül kezdenek lefekvéshez készülődni. Az átlag mögött azonban kissé eltérő típusok rejtőznek. A „melós” típust az „irodista” típus egy-két órás csúszással követi az esti rutinjaiban. Hozzájuk képest az „otthon őrzője” típusnak jórészt kimarad a házimunka, mert napközben már túl volt rajta, és igazodik a hazaérkező családtagok ritmusához, míg a „fiatalság” típusra az „irodistához” képest is eltolt, cserébe nagyon rendezetlen esti rutin a jellemző.
Hazaérkezés után első a kötelesség: a házkörüli feladatokhoz, a konyhai munkákhoz látunk neki, munkából jövet munkába megyünk. Senkit nem lep meg talán, hogy a legtöbb tevékenységet otthon ebben az időszakban a hölgyek végzik. Érdekes és talán nem magától értetődő ugyanakkor, hogy ez többféle platform, többféle csatorna, kommunikációs eszköz használatával jár együtt. Többet tévéznek, facebookoznak, hallgatnak zenét, chatelnek és telefonálnak, mint a férfiak. A férfiak eközben viszont inkább rádióznak.
A vacsoraidő nagyon változó: a legjellemzőbb ugyan a 7 óra, de összességében inkább az mondható el, hogy ez nagyon egyéni, vagy nagyon az adott családtól függ. Ami viszont általános, hogy vacsora után már tényleg a pihenésé a fő szerep. Ekkor előzi meg a fő tevékenységként űzött tévézés a háttértévézést: a bekapcsolt tévére innentől kezdve oda is figyelünk. Emellett a filmek és sorozatok nézése is lendületet vesz és növekedése meg sem áll este 10-ig, kivéve a nők sorozatnézését, amely este 9 után visszaesik, mert a megfáradt nők egy része bizony pihenni megy.
„Ahogy a vacsora életet hoz a tévénézésbe, úgy veti vissza a zenehallgatást és a rádiózást. A hazaérkezés utáni egy órában a legerősebb a zenehallgatás, amely lassan, de kitartóan csökken egészen késő estéig.”
Hírfogyasztás
Hírfogyasztásban viszont úgy tűnik, nem a vacsora ideje diktál. A kiugró hírfogyasztási periódus a 18 és 19 közötti időszak, amikor a kereskedelmi televíziók hírműsorai vannak. A hírportál olvasás ehhez képest időben elcsúszik és 8-9 között válik a leggyakoribbá.
A vacsora utáni és elalvás előtti semmittevésben fő társunk a televízió. Nagyon úgy tűnik, hogy ezekben a helyzetekben átadjunk magunkat a lineáris tévé ütemének, és ez az az időszak, amikor nem mi akarunk diktálni. A tévé mellett azonban meg kell említeni a facebookot, az ezüstérmes versenyzőt, ami úgy tűnik, sokaknak kiváló eszköz arra, hogy ne érezzék, hogy bármit is csinálnak, de akár elalvásra is sokaknak bizonyul megfelelő társnak.
Két kutatásról beszélünk. A tavaszi kutatásban 1000 főt kérdeztünk, akik mindig az előző munkanap eseményeiről számoltak be (200 / a hét hétköznapjai). Az őszi pedig az omnibuszunk részeként zajlott le a mit csinálnak az emberek témakörben. Mindkét minta a 18-65 éveseket reprezentálja nem, életkor, régió, valamint ahogy az az NRC-től megszokott, településtípus és iskolai végzettség szerint is.
