Tudtad, hogy évente milliárdokat veszítünk az elpazarolt nyersanyagok miatt? Molnár Zoltán ügyfélkapcsolati igazgatónk egy kutatást végzett az NRC omnibuszán. Vele beszéltünk arról, hogy milyen hulladéktípusoknál hol tart a lakosság fejben és viselkedésben a szelektív hulladékgyűjtés terén.
Napjainkban a hulladékgazdálkodás, és az ehhez kapcsolódó gazdasági érték újrateremtés egyre kiemelkedőbb szerepet játszik a gazdaságban. A szelektív hulladékgyűjtés fontosságát pedig már a gyerekkorban tanuljuk. De vajon tényleg elegendő információval rendelkezünk a témáról? Vajon tényleg megtesszük, amit megkövetel a környezet? Az NRC legújabb kutatásából ez is kiderült.
Valóban szemét a szemét?
Az NRC research&more legújabb podcastjába Molnár Zoltán kollégánkat hívtuk meg, akivel a hulladékok keletkezéséről, felhasználásáról és kidobásáról beszélgettünk.
Egyre több hulladék halmozódik fel világszerte, ami a szelektív hulladékgyűjtés fontosságát egyre inkább aláhózza. Az ITU telekommunikációs iroda igazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy 2022-ben több, mint 62 millió tonna elektronikai hulladék keletkezett és ennek mindössze a 22%-át gyűjtötték be vagy esetleg hasznosították újra. A maradék 78% nagy mennyiségű értékes fémmel, arannyal, rézzel, vassal és egyéb értékes szeméttel van tele, miközben a szelektív hulladékgyűjtés révén akár jelentős gazdasági haszonra tehetnénk szert, hiszen becslések szerint az elpazarolt nyersanyagok értéke elérheti a 91 milliárd dollárt.
A kérdés tehát, hogy akkor mitől szemét a szemét? Molnár Zoltán szerint a hulladék értékének megítélése mindig kontextusfüggő:
Attól függ, hogy milyen, attól függ, hogy mikor, attól függ, hogy mire jó.
Amíg egy tárgyat nem tudunk hasznosítani, addig szemétként tekintünk rá, amint viszont újra hasznosítani tudjuk, értékké válik.
Tehát bizonyos esetekben az úgynevezett „kacatok” remekül kisegíthetnek bennünket, mikor szükségünk van rájuk. Egészen addig a pillanatig hívjuk őket szemétnek, amíg nem tudjuk valamire felhasználni, onnantól viszont már értéket képeznek. A szelektív hulladékgyűjtés éppen ezen a ponton segíthet; átalakítja a hulladékot újrahasznosítható nyersanyaggá.
Hogyan gondolkodunk a hulladékról?
A kutatást az NRC azért indította el, mert a hulladékgazdálkodás terén is megfigyelhető a folyamatos változás, az újabb rendszerek megjelenése. Arra voltunk kíváncsiak, hogy a válaszadóink mit kezdenek a különböző kategóriába sorolható hulladékokkal. A kutatásból levonható tanulság az, hogy az emberek valójában törekszenek arra, hogy a bizonyos hulladékok tekintetében helyesen járjanak el, de megfigyelhető egyfajta különbség is hulladéktípusoktól függően.
A hétköznapokban elmondható, hogy a késztetés ugyan megjelenik arra, hogy helyesen járjunk el a hulladékokat illetően, de a szelektív hulladékgyűjtés terén még mindig jelentős hiányosságok vannak, elsősorban az információhiány miatt. Kijelenthető tehát, hogy általánosságban az információhiány a jellemző, nem pedig a hozzáállással van a probléma.
Amikor információhiányról beszélünk, nem arról van szó, hogy az emberek nem tudnák, mi a helyes. Sokkal inkább arról, hogy nem tudják, hogy adott pillanatban, adott típusú hulladékot egészen pontosan hová tegyék vagy vigyék. Ez egyrészt láthatósági probléma lehet, ezek a leadási pontok nem égtek be a fejekbe, nem épültek be a szokásokba, nem eléggé automatizmus az, hogy ha egy fénycső kipurcan, akkor viszem a szokásos helyemre. Másrészt talán bonyolult is a rendszer, hiszen az egyes hulladéktípusok útja az újrahasznosítás felé eltérő.
Különbség a hulladéktípusok között
A kutatás rámutatott, hogy a szelektív hulladékgyűjtés hatékonysága nagymértékben függ attól, milyen típusú hulladékról van szó. Kiderült, hogy a használt elemeket a válaszadók 80%-a elviszi azokat az adott gyűjtőpontra és csupán 20% dobja ki a kommunális hulladék közé. Ez az arány viszonylag jónak mondható, de ez az adat összefüggésben áll azzal, hogy az elem, mint hulladék viszonylag gyakran keletkezik a háztartásokban. Ezzel szemben a világító testeket, melyek ritkán válnak hulladékká, kevésbé tudjuk megfelelően szelektálni. Itt a válaszadók 38%-a jelölte meg, hogy a kommunális hulladéklerakóba helyezi el ezeket.
A kutatásból az is kiderült, hogy a tudatos szelektálásban mekkora szerepe van az információhiánynak. A válaszadók egy része nem tudja, hogy van-e a közelében speciális hulladéklerakó hely, és ha van, akkor hol. Érdekesség, hogy demográfiai különbségek nem ütköztek ki a kutatás során. Kimondottan a tájékozottság a kulcskérdés ebben a témakörben. Az is kiderült, hogy bizonyos embereknél annyira erős a tudatosság, hogy akár nagyobb távolságot is utaznak annak érdekében, hogy a hulladékot az arra kijelölt helyre tudják szállítani.
Molnár Zoltán szerint fontos lenne, hogy minél inkább láthatóvá tegyék ezeket a lehetőségeket, nagyobb energiát kellene fordítani az emberek tájékoztatására, a megfelelő kommunikációra.
Az elektronikai készülékek is speciális területet alkotnak, hiszen ezek az eszközök gyakran nem férnek el a szemetesünkben, valószínűleg ennek is köszönhető a pozitív arány, miszerint az emberek csupán 6%-a dobja ki ezeket a hulladékokat a kukába. A rossz hír viszont az, hogy lomtalanításkor a lakosság 30%-a helyezi ki az utcára, 34%-uk hulladékudvarba viszi el, és csupán a 28%- uk viszi vissza az üzletbe egy új termék vásárlásakor.
Mobilkészülékeinket azonban nem dobjuk ki. Az emberek leginkább eladják, elajándékozzák, új készülék vásárlásakor beszámíttatják és 10%-uk pedig egyszerűen elteszi otthon. Itt látszik nagyon jól, hogy a használt mobilt az emberek nem a kacat kategóriába helyezik, hanem nagyon is újrahasznosítandónak gondolják. Ebben persze benne lehet az érzelmi kötődés is ahhoz a tárgyhoz, amely évek hosszú során át ott lapult a zsebünkben és társunk volt jóban, rosszban.
A gyógyszer igazán veszélyes dolog, nem? Mégis, az emberek 22%-a kidobja a lejárt gyógyszereket a kommunális hulladékba, de nem feledkezhetünk meg róla, hogy gyógyszer hulladék viszonylag ritkán keletkezik. Ennél a kategóriánál a fogyasztók tisztában vannak vele, hogy a gyógyszertárakban le tudják adni ezeket a termékeket, jól megoldottnak tartják ezt a rendszert és ezért az ellentmondás miatt az edukáció kimondottan fontos lenne.
Ruediger Kuehr, vezető menedzser, Egyetemi docens szerint
A mai társadalomban sokan több számítógépet és telefont használnak, és egyre több az új eszköz, monitor, érzékelő, elektromos kerékpár és roller kerül forgalomba. Az emberek egyre több helyen használják az internetet és egyre több adatközpont szolgálja ki a digitális átalakulás igényeit. Emiatt sürgős lépések szükségesek az elektromos hulladék kezelésére és csökkentésére
A zöld hulladék keletkezésére az egyik megoldás a komposztálás lehet és az emberek 45% alkalmazza is ezt a módszert a saját kertjében. A különböző településtípusok között érdekes módon a városokban magasabb százalékban végeznek komposztálást. Klenovszki János szerint ez az adat összefüggésben állhat a kertünk méretével. Koreloszlás tekintetében pedig a fiatalabb korosztályra jellemző inkább, hogy komposztálnak.
Az ételmaradékok esetében az idősebb korosztály jobban megbecsüli az ételt, így náluk sokszor egyáltalán nem végzi a szemétben az élelmiszer. Budapesten az emberek 52%-a dobja a kukába az ételt, vidéken azonban próbálják másképp felhasználni, akár a háziállatoknak odaadva.
A különböző járművekkel kapcsolatban megállapítható, hogy ritkán keletkeznek hulladékok a háztartásban. Ezért könnyen bajban lehetünk, amikor azzal szembesülünk, hogy ezt valahol el kell helyezni, hiszen nincs meg benne a rutinunk. A gumiabroncsok többségét szerencsére eljuttatják a gyűjtőpontokra, 20% valamilyen módon pedig felhasználja, újrahasznosítja.
Az akkumulátorokat nagy százalékban viszik el a gyűjtőhelyre, kis részük otthon még felhasználja, 10% pedig a kukába dobja. A motorolajat 74%-ban teszik le a gyűjtőhelyen, a többiek az otthoni felhasználást választják. A használt alkatrészeket 72% viszi a gyűjtőhelyekre.
Az edukáció jelentősége
A A szelektív hulladékgyűjtés sikeréhez elengedhetetlen az emberek tájékoztatása. A hulladék-láncban mindenkinek megvan a felelőssége, hogy a hulladékok a megfelelő helyre kerüljenek. Molnár Zoltán felhívta rá a figyelmet, hogy
Aminek az ismétlési ciklusa rövid, azt hamar meg tudod tanulni, aminek viszont hosszú, tehát sokáig tart, akkor bajban vagy.
A kutató ezt azzal egészítette ki, hogy a láthatóság is kiemelten fontos lenne. Ebben az államnak is lehet szerepe, akár egy erre vonatkozó szabályozással vagy támogatással. A márkáknak is nagy a felelőssége, hiszen hatásuk lehet az üzletközpontokra, hogy visszavegyék az adott cikkeket, az üzletközpontok pedig láthatóbb helyre tehetnék a lerakóhelyeket. Mi felhasználók pedig azzal tudunk a környezetünk védelméért tenni, hogy abban az esetben, mikor nem vagyunk tisztában a szelektálás folyamatával, akkor utánajárjunk. Ezzel tudjuk teljessé tenni a folyamatot. A cél az, hogy a szelektív hulladékgyűjtés rutinná váljon és beépüljön az emberek tudatába.
Forrás:
https://www.itu.int/en/mediacentre/Pages/PR-2024-03-20-e-waste-recycling.aspx
https://nrc.hu/nrc-hirek/ezt-most-hova-tegyem-hulladekok-lakossagi-kutatas/
