Az élénkülő lakáshitelezésről szóló hivatalos statisztikák, a bankok versengő lakáshitel-ajánlatai, a pénzügyi-szakmai fórumok optimizmusa a lakáshitelekkel szembeni lakossági bizalom lassú visszaépülését sejteti. De mégis milyen mértékű ma ez a bizalom? Mit gondolunk ma a lakáshitelekről? Az államtól várjuk fejünk fölé a tetőt vagy felelősséget érzünk magunk, gyerekeink, netán szüleink lakhatása iránt is? Gyűjtögetünk, lakáskasszát fizetünk vagy kölcsön kérünk? S ha kölcsön, akkor előbb baráti, családi, munkahelyi és csak legvégső esetben banki? Milyen sebeket ejtett az árfolyamkockázat hétköznapi valósággá válása, a sokak számára viselhetetlen törlesztőrészlet-növekedés? Mer-e még lakáshitelt felvenni a magyar?
Az NRC 2014 októberében a lakáshitelekkel kapcsolatos lakossági bizalom után kutatott.
*****
Az NRC pénzügy kutatása a 2014. téli Marketingkutató magazinban jelent meg. Rendelje meg az NRC ingyenes szakmai magazinját, amelyet vállalati feliratkozóinknak postai úton is eljuttatunk.
*****
Ki felel az édes otthonért?
„S mikor a kályha tűz pattog(…) Édes az otthon” (Babits)
Nem kevés területe van az életnek, ahol az államtól reméljük a boldogulásunk – ilyen az otthonteremtés is, melynek kapcsán kifejezetten magas a közös kasszára (is) építők aránya. Nem csoda, hogy a lakásfinanszírozás felelőssége csak minden harmadik felnőtt szemében kizárólag az otthonteremtő dolga, hiszen a lakosság háromnegyede esélytelennek érzi az igyekezetet: úgy véli, manapság lehetetlen önerőből lakást venni. Még ha egyedül nem is megy, közvetlen környezetünktől sem remélhetjük – és nem is várjuk el – a segítséget. Sokan vannak, akik szerint nem kötelessége a szülőnek gyermeke későbbi életkezdéséhez takarékoskodni (mindössze 21% gondolja, hogy az lenne), ahogy a gyermeknek sem idős szülei lakhatásáról gondoskodni (csak 33% tartja ezt gyermeki kötelességnek), de az államnak a döntő többség (70%) szerint igenis támogatnia kell a lakásvásárlást.
Azért messze nem ingyen lakást akarunk: az általánosan elfogadható lakásteremtést nem saját pénz nélkül képzeli a többség. A felhasználandó erőforrások sorában az önerőt a saját előtakarékosság követi a fejekben, majd az „olcsóbb” állami támogatások és kamattámogatott hitelek. A piaci hitelekkel szemben meglehetősen erős a bizalmatlanság, még a forint alapú hitelekhez is később nyúlna a lakosság, mint a családi, baráti, sőt munkahelyi kölcsönhöz. A devizahitelek pedig, legyen szó lakáshitelről vagy szabad felhasználású jelzálogkölcsönről, egyértelműen csak végszükség esetén jöhetnek szóba egy ideális lakásvásárlás során.
Kié a ház?
„…úgy szabadulsz, ha kényedül/nem raksz magadnak olyan házat,/melybe háziúr települ.” (József Attila)
A lakhatásban természetesen, ha nehezen is érhető el, továbbra is a saját lakás birtoklása a jellemző: a 18-59 évesek számára otthont jelentő ingatlanok több mint 80%-a családi tulajdon, személyesen – legalább részben – több mint felük tulajdonos. Ezzel együtt a lakáshitelezés korántsem parciális kérdés, a hatvan évnél fiatalabb felnőttek egyharmada banki kölcsönnel vásárolt ingatlanban él, és ezt egyötödük jelenleg is törleszti.
A családi tulajdont élvezők többsége (52%) a vételkor először a saját kasszát merítette ki. Közel egyötödük vett igénybe szülői, családi segítséget; lakáskasszát, „szocpolt” egyaránt 14%-uk, munkahelyi kölcsönt (is) egytizedük kapott. Banki kölcsön nélkül csak 58%-uk úszta meg: államilag támogatott lakáshitelt 22%-uk, lakáscélú banki kölcsönt piaci feltételek mellett 16%-uk vett igénybe, de jelentős volt a szabad felhasználású bankhitelek aránya is (8%). Ezzel párhuzamosan forinthitelt kétszer annyian (29%) vettek fel otthonuk finanszírozásához, mint deviza alapút (14%).
Az előtörlesztés és a deviza-bizalom
„Sem rokona, sem ismerőse/Nem vagyok senkinek” (Ady)
A deviza alapú hitelek eddig sem voltak túl népszerűek, kivezetésük miatt fogyasztói oldalon feltehetően kevesen bánkódnak majd. A lakosság 9%-a – főként a 30-49 éves korosztály – tanulta meg saját bőrén az árfolyamkockázat jelentését az elmúlt évek során, és ebből csak 5% tudott a végtörlesztéssel szabadulni. Keserű lecke volt ez: közel háromnegyedük rossz döntésnek látja utólag, hogy a hitelfelvételkor nem a forint mellett döntött, és ma csaknem háromszor akkora esélye van arra, hogy gondot okozzon a részletek kifizetése, mint ha a lakáshitel-felvételkor a nemzeti valutát választ(hat)ja.
2014 őszén – közvetlenül a feltételezhető kivezetés előtt – a 18-59 évesek 76%-a kifejezetten felelőtlenségnek tartja a deviza alapú lakáskölcsön felvételét. A „felelőtlenség” talán túl erős szó, főként azoknak, akik maguk is átélték a törlesztőrészletek drasztikus emelkedését: a forinthitelesek (83%) sokkal nagyobb arányban tartják felelőtlenségnek a deviza alapú hitelfelvételt, mint maguk a – saját magukkal és sorstársaikkal megengedőbb – devizások (66%).
Merre tovább lakáshitel?
„Kinek most nincs, nem épít házat már” (Rilke)
A következő öt évre vonatkozóan a 18-59 évesek negyede tervez ingatlant vásárolni, reményei szerint döntően saját erőforrás (64%), előtakarékosság (33%) felhasználásával. A hitelek között viszont szinte kizárólag a forint hiteleket veszik fontolóra: 38% államilag támogatott, 16% piaci hitelért folyamodna, 12% szabad felhasználású hitelt (is) választana, de mindannyian szigorúan forint alapon. A keserű emlékű deviza alapú lakáscélú banki kölcsönök közelgő búcsúja pedig alig 3%-ukat kényszeríti majd jelenlegi terveik felülvizsgálatára.
A lakáspiac élénküléséhez elengedhetetlen ingatlanvásárlási kedv ugyan nem kimagasló, jó hír viszont a hitelezőknek, hogy a lakásvásárlást fontolgatók közel fele – többen, mint akik jelenlegi lakásukat finanszírozták hitellel – úgy véli, nem tudja majd megkerülni a bankokat. A lakáshitelekkel kapcsolatosan meglehetősen etatista társadalmunk elsősorban továbbra is az állami kamattámogatott hitelek iránt érdeklődik, de a devizahitelek kivezetésével kikerülhet a bizalmatlanság sarokköve a rendszerből, így a – jelenleg is kiszámíthatóbbnak tartott – forint alapú, akár piaci lakáshitelek elterjedése általánosságban is emelhet a lakáscélú banki kölcsönök presztízsén, újra hitelt adva a lakáshiteleknek Magyarországon.
***
Még több pénzügy kutatási hírt olvashat itt.
