Az NRC az idei Internet Hungary-n is több előadással képviseltette magát. Az egyik során a lakosság esti, 17 és 24 óra közötti viselkedését vizsgáltuk, a másikban pedig azt, hogy mennyit is ér, úgy általában, a médiatartalom a magyaroknak. Az alábbi néhány sorban az NRC piackutatási adatainak eredményét foglaljuk össze, amelyet Sági Ferenc az NRC kutatási igazgatója adott elő a konferencián.
Médiatartalom átlagos költés
Rengeteg időt töltünk különféle szöveges, hallgatható és audiovizuális tartalmak fogyasztásával, ráadásul a tartalomfogyasztási idő trendje növekvő. Ennek elsősorban az az oka, hogy az újabb és újabb tartalomfogyasztási platformok nem kiszorítják a régieket, hanem betöltik azokat a tartalomfogyasztási „üresjáratokat”, amiket a korábbi platformok nem tudtak kiszolgálni. Mindenkinek ismerős már a buszmegállóban várakozó, okostelefonon tartalmat fogyasztó alakja.
A tartalomfogyasztás hatalmas szeletet hasít ki az életünkből, – tévét, Netflixet, hírportálokat és YouTube-ot is beleértve akár napi 6-8 órát is – azt viszont nem igazán értjük, hogy a tartalomnak ára van. Ma Magyarországon egy átlagos ember kb. 6-6500 Ft-t fizet ki a tartalomfogyasztására havonta, ez azért nem túl magas, most már tulajdonképpen 1-2 kg hús árában mérhető költség.
"Persze nem újkeletű probléma ez, Magyarországon a médiatartalom sosem ért sokat."
Mintha a lakosság például az internetszámla megfizetésével jogot formálna arra, hogy mindenféle netes tartalmat ingyenesen, de legalábbis nagyon olcsón kapjon. Ez az alapattitűd az oka annak is, hogy Magyarországon nem a tartalom, mint termék alapú modellek tudtak meghonosodni, sokkal inkább a hirdetés alapú finanszírozási modellek terjedtek el, a hírportálok esetében az adományozással kiegészülve.
Ahhoz, hogy a tartalom értékét magában vizsgáljuk a célcsoportnak véleményt kellett nyilvánítania arról, hogy mennyit fizetnének egy ideális médiafelület havi használatáért. Egy olyan képzeletbeli felületet értékeltek, ahol csak olyan tartalmak vannak és pont olyan formában, amire a fogyasztó vágyik, tehát tulajdonképpen más tartalomfogyasztási platformra nincs is szüksége. Az adatok alapján egyértelmű, hogy a fogyasztói oldalon a közeljövőben sem lesz nagyobb értéke a tartalomnak, hiszen a lakosság jelentős része még egy teljesen testreszabott platformért sem fizetne (sokkal) többet, mint amit jelenleg is fizet a tartalomfogyasztásáért.
A fiatalok többet költenének
Egy ennél fontosabb tény viszont, hogy a 18-29 évesek kétszer akkora összeget „mondtak be”, mint az 50+-os korosztály tagjai. Az előadás legfőbb üzenete épp ez volt: a felnövekvő és fiatal generációk egyre inkább értik és becsülik a médiatartalom értékét. A fiatalok hajlandóak (lesznek majd) mélyebben és rendszeresebben is a zsebükbe nyúlni azért, hogy egy számukra kedves tartalomszolgáltatót a jelenlegihez képest nagyobb összeggel is finanszírozzanak.
Az előadás zárógondolata arra a kérdésre alapult, hogy a mostani gazdasági körülmények között a lakosság vajon hozzá fog-e nyúlni a tartalomfogyasztási költségeihez. A korábban említett 6-6500 Ft-os összeg annyira kicsi szeletet tesz ki a háztartások büdzséjében, hogy nem igazán várhatóak földindulásszerű változások a lakosság tartalomfinanszírozási hajlandóságát tekintve a jövőben, negatív irányban sem – persze minden gyorsan változik. Ha valaki mégis a tartalomfogyasztási költségein szeretne húzni, akkor először a sajtópiaci vásárlásait, valamint a streaming előfizetéseit fogja felülvizsgálni. Bízzunk benne, hogy még erre sem kerül sor. Ha a lakosság mérhető hányada, az amúgy is alacsony tartalomfogyasztási költségeit mégis megvágja, az rossz időket sejtetne.
Sági Ferenc
kutatás igazgató / NRC Piackutatás
