Online társkeresés I.

molnar-judit-tavkozles

Milyen a jó első levél? És milyen az, amitől „sírva nevetünk”?

Az internetes társkeresés nagyon egyszerűnek tűnik. Legalábbis nekünk, nőknek. Csak bejelöljük, hogy milyen típusú férfiakkal ismerkednénk szívesen, feltöltünk egy-két jól sikerült képet magunkról, és már fogadhatjuk is a záporozó leveleket. És azok csak jönnek és jönnek… De miért van az vajon, hogy az ismerkedő levelek döntő többségére már válaszolni sincs kedvünk, hanem inkább jót nevetünk, felháborodunk, hitetlenkedünk rajtuk vagy ásítozva egyből bezárjuk azokat?

*****

Cikkünk a 2013. ősziMarketingkutató magazinban jelent meg. Rendelje meg  az NRC ingyenes szakmai magazinját, amelyet vállalati feliratkozóinknak postai úton is eljuttatunk.

*****

Mi az oka annak, hogy bár napjainkban sokan online társkeresőn keresztül találnak rá az IGAZI-ra, mégis nagyon sok negatív érzés, attitűd és tapasztalat fűződik ehhez a társkeresési formához, leginkább a nők részéről? Azért indítottuk el a cikksorozatunk alapját szolgáló kutatásunkat és egy hazai online társkereső oldalon a „kísérletünket”, hogy választ kaphassunk erre az összetett kérdéskörre.
Az eredmények az NRC 1000 fős, reprezentatív, a 18‒75 éves hazai internetezők körében készült kutatásából származnak, az adatfelvétel 2013 szeptemberében zajlott.

A kutatáshoz kapcsolódó „kísérlet” keretében egy hazai online társkereső oldalon 4 különböző típusú, személyiségű és hátterű fiatal (25‒34 éves) lány beérkező leveleit elemeztük (a beleegyezésükkel).

Az online társkeresésről szóló jelenlegi, első cikkünkben arra próbálunk meg választ adni, hogy miért lehet az, hogy a társkeresőn regisztráló nők jelentős része néhány hetes próbálkozás után, személyes találkozó létrejötte nélkül, csalódottan hagyja ott a társkeresés ezen formáját?

De előtte néhány statisztika: A hazai 18‒75 éves internetezők valamivel több mint harmada, 35%-a regisztrált már valamilyen internetes társkereső site-ra. A nők körében a valaha regisztráltak aránya valamivel alacsonyabb (31%), mint a férfiaknál (39%). Ez alapján feltételezhető, hogy már magától a kipróbálástól is jobban ódzkodnak a hölgyek, mint a férfiak. Minden ötödik olyan ember, aki regisztrált már valaha valamilyen társkereső oldalra, vallja azt, hogy a jelenlegi párját ilyen módon találta meg. Ez nem is rossz arány! Ezek szerint tényleg sokaknál működik! Problémát jelent és jelenthet a későbbiekben az, hogy a nők ugyanakkor sokkal szkeptikusabbak és kiábrándultabbak az ismerekedés ezen formájával kapcsolatban: az ilyen módon valaha már ismerkedő nők 70%-ának van valamilyen rossz tapasztalata az online társkereséssel kapcsolatban (ez a férfiak esetén „csupán” 55%), 45%-uk pedig nem hisz abban, hogy ilyen módon meg lehet találni az igazit (a férfiak körében ez az arány is alacsonyabb: 33%). Mi ennek a következménye? Főleg ha egy tendenciózus és folyamatosan romló női attitűdről beszélhetünk?
Mivel általában férfi keres nőt és fordítva, ezért a férfiaknak tényleg nehéz dolguk van, hiszen az online társkereső nők alacsonyabb száma és lényegesen negatívabb hozzáállása kihívás elé állítja őket: fel kellene hívniuk magukra a figyelmet, meg kellene magukat különböztetni, le kellene bontaniuk a hölgyek szkepticizmusát és közelebb kerülni a szívükhöz egy olyan „hagyományos” módszerrel, ami a többségüktől sajnos nagyon távol áll: a levélírás művészetével.

Az első levelek tehát kulcsfontosságúak abból a szempontból, hogy egyáltalán elindul-e az ismerekedési folyamat. A „kísérletünk” alatt szembesültünk azzal, hogy egy levél esetén a megfelelő hangnem, stílus, terjedelem eltalálása a férfiak többségének (tisztelet a kivételnek) nagyon nehezen megy, vagy amiatt, mert nem veszik a fáradságot ahhoz, hogy egy normális levél formájában vegyék fel a kapcsolatot a kiszemelt hölggyel, vagy amiatt, mert nem tudnak helyesen írni, vagy azért, mert lerí a levélből, hogy ugyanazt küldte el aznap már több tucat leányzónak, és még folytathatnánk a sort. A száraz felsorolás helyett inkább kategóriákba csoportosítottuk az online társkereső férfiakat az első elküldött levelük alapján, és igyekeztünk néhány idézettel is alátámasztani ezen kategóriák létezését.

Figyelem! A nyugalom (de leginkább a rekeszizmok) megzavarására alkalmas sorok következnek!

A „Vadász”: Az elsők között van, aki lecsap. Épphogy csak regisztráltál, rá egy-két órával már rád is talál, és küldi a sablonüzenetei egyikét. Ő az egyik „legszórakoztatóbb típus”, versrészletekre, idézetekre és komoly rajongásra lehet tőle számítani már az első levélben.
„A nagy számok törvénye szerint cselekvő”: Mindenkinek ír. Legyen az egy bikinis cicababa, egy kifinomult üzletasszony vagy egy elvált háromgyerekes anyuka. Előbb-utóbb csak válaszol valaki alapon működhet. Nem is tudhatnánk róla, hogy létezik ez a típus (és nem is kevés van belőle…), ha nem követtünk volna nyomon több profilt is a társkereső oldalon.

„Aki már az első levélnél a szüleinknél akar bevágódni”: Azt gondolja, hogy vonzó lehet egy nő számára az, ha a külsőhöz fűződő gratulációját a szülőknek címezi, és külön nekik gratulál a sikeres génkombináció összehozása miatt. Vajon mi lesz a következő lépés? A második levélben már a szüleinktől fogja megkérni a kezünket?
„A szüleidnek is szeretnék egyúttal gratulálni, hogy összehoztak egy ilyen csinos, igazi nagybetűs Nőt, mint amilyen Te vagy!”
„Minden elismerésem a gyártóknak!”

„Aki Tőled várja a kezdeményezést”: Egy rövid sorban közli, hogy szimpatikus vagy neki, majd megadja az email címét és/vagy a telefonszámát. Háááát… Nem túl lehengerlő. Vajon létezik olyan nő, aki egy ilyen levél alapján telefont ragad, és tárcsázza a megadott számot?

Az „Önéletrajzküldő”: Első levelében bemutatja az élettörténetét, hosszasan, részletesen, néhol évszámokkal megtűzdelve. Mintha a hajadat tépnék… Száraz, unalmas tények végeláthatatlan áradata. Úgy érzed, elveszel az információáradatban, és te már nem is vagy fontos, hiszen szinte biztos, hogy körülötte forog a világ. Az pedig szintén egészen biztos, hogy nem kizárólag a mi kedvünkért hozta össze a végeláthatatlan sorok áradatát.

„Aki az lesz, amit Te szeretnél”: Mindegy, hogy te mit szeretnél, ő úgyis az lesz, vagy tud olyan is lenni.
„Nem vagyok ilyen: tetovált, piercinges, teljesen ősz hajú, kopasz, kövér, vékony, alacsonyabb nálad, nem tud helyesen írni, sablonlevelet küld, aki nem tud a „hello,mizu”-nál frappánsabbat kitalálni, kicsinyes, erőszakos, sértődékeny, 0 az EQ-ja, IQ-ja, nem képes kompromisszumokra, nem fejlődőképes.”

„Frappánsnak hitt sablonnal indító”: Egy hangzatos(nak hitt) szóviccel, poénos megjegyzéssel indít. Még el is olvadhatnánk, ha nem találkoztunk volna velük több vizsgált oldalon…
„…s mivel Te is páratlan vagy (A szó szoros és átvitt értelmében! 🙂 ), gondoltam írok neked”
„Azt gondolom hogy a festői szépség kifejezést miattad találták ki.”
„Na, most arra várok, hogy írj. Tűkön ülve. Nagyon szúrnak…”
„Szia, én vagyok Az, a férjed! Azonnal le kell szedned magad a társkereső oldalról, különben válok!!!”
„Éppen csokievés közben láttalak meg, úgyhogy ez csakis jót jelenthet :)” [Erről tényleg nem gondolná az ember, hogy sablon, pedig az. Vagy nagyon sokszor eszik csokit az illető…]
„Kertész vagyok, mégsem fogok kertelni :)”
„Olvasva a bemutatkozó leveledet és elnézve a gyönyörű mosolyodat azt gondolom, hogy az orvos is téged írt fel nekem, csak eddig valahogy a patikus mellényúlt. :-)”

„Aki szidja a sablonleveleket, mégis azt ír”: Ez egy nagyon ravasz férfi társkereső típus. Leírja, hogy mennyire gáz, hogy az ilyen oldalakon sablonos „DM” leveleket írogatnak az emberek, na de ő más, s bár nehéz így ismeretlenül személyesre venni a társalgást, de ő azért megpróbálja. Jól hangzik! Kár, hogy több profilra is megkaptuk az ilyen levelek többségét, változtatás nélkül…

„Aki frappánsat akar írni, és le is írja, hogy meg akarja próbálni, de nem sikerül”:
„Nem olyan könnyű elsőre valami figyelemfelkeltőt írni, de megpróbálkozom. 🙂 Az adatlapod és képed alapján nagyon szimpatikus vagy, ezért szívesen várom válaszod itt vagy a következő címen éjjel-nappal. :)”
„húúú…most valami frappánsat akartam neked írni…mert arra is képes vagyok ám !….de leragadtam annál, hogy milyen bájos, csinos nő vagy !”

„Aki biztos, hogy nem nyert még helyesírásversenyt ”:
„Nem tudom még milyen lehetsz de jó lenne megismerni ha van kedved beszélgetni jelentkezz”
„Magamról pár dolgot előjáróban”
„Írhatnék elsőre sorokat de elsőnek ugyis a képet nézed meg hogy ki írt már megint :)” [Lehet, hogy jobb is, hogy nem lett belőle több sor?]
„Szimpinke tnsz igy elsore, kivansi lennek rad!” [Ő annyira sok levelet küldhet egy nap, hogy már az elütéseket sincs idő ellenőrizni.]

„A nyakatekerten fogalmazó”: Nagyjából lehet sejteni csak, hogy mit akar.
„A bizalom ami a kérésemhez kell pedig annyira szubjektív, hogy hogyan jön létre a másikban, hogy ezzel úgy vagyok: vagy van felém, vagy nincs.”
„Érdeklődhetek irányodban?”
„Komoly kapcsolat céljából szeretnélek megismerni sanszos és célratörő kérdésektől távol.”

„Aki félreérthető, kétértelmű üzenet ír”. Szándékosan vagy nem? Ezt nem fogjuk megtudni.
„Az első benyomás soha sincs kétszer! Mit gondolsz elkezdhetem az elsőt?”
„Aki tudja, hogy milyen pasik járnak az oldalon”: Felmerülhet a kérdés, hogy vajon honnan? De ebbe jobb bele sem gondolni.
„Perverz nem leszek, mert abból van itt elég! Mondjuk önéletrajzosból és hősszerelmesből is…”
„Isten hozott az oldalon! Kitartás majd a sok elmebeteghez, mert hát az van itt dögivel”

„Aki már a keresztnevében sem biztos”: Nem ritka, hogy a profil mellett szereplő keresztnév köszönőviszonyban sincs azzal, mint ami a levél aláírásában szerepel. Persze számtalan oka lehet annak, hogy valaki eltitkolja a profiloldalán a valódi keresztnevét. De legalább lenne következetes, használná ugyanazt a nevet az oldalon, vagy fűzhetne egy rövidke vicces magyarázatot ahhoz, hogy miként változott át hirtelen Ödönből Ákossá.

„Akinek gőze sincs arról, hogy kinek írt”: A keresztnevünket sem sikerül megjegyeznie és rossz megszólítást alkalmaz (pl. Vikinek: Kedves Nóri!). De van, aki legalább utána megmagyarázza:
„Bocsánat, csak ma megnéztem jó néhány adatlapot, és már kicsit összefolynak a nevek.”

„A bocs, hogy élek típus”: Magyarázkodással kezd, hogy bocs, ha zavar, ő nem akar zaklatni, ha nem szimpi, akkor nem sértődik meg, ha nem válaszolunk neki, és nyugodtan hagyjuk figyelmen kívül a levelét, ha nem tartjuk azt érdekesnek. Ha valaki ennyi önbizalmat sugároz egy kétsoros levélben, attól mire számíthatnánk egy személyes találkozón? Lehet, ezzel nyitna: „Bocs, hogy eljöttem, de akár vissza is fordulhatok”.
„Igazából nem is tudom hogy merjek-e neked írni”
„Ha szimpatikus vagyok, akkor várom a válaszod. Ha nem, akkor bocs, hogy zavartalak.”
„Ne haragudj, ha zavarlak, csak hátha nem zavarlak…”

„Aki a külseje miatt magyarázkodik”:
„Lehet, hogy elsőre nem úgy nézek ki, mint aki a Vámpírnaplókból bújt elő, de a valóságban jobban nézek ki.”
„Talán nem vagyok olyan jóképű, mint „Dzsórdzs Klúni”
„Tudom, az első szűrő a fényképek, garantálom, az életben még csapnivalóbban nézek ki.:)”

„Aki nem tud kérdezni”: Több esetben előfordul, hogy egy rövidke bemutatkozó után a következő kérdést kapjuk:
„Hogy vagy?” [Komolyan arra számítanak, hogy visszaírunk, hogy „Kösz, jól”? Vagy vegyük mi személyesebbre és írjuk erre azt, hogy „Háááát. Egy kicsit fáj a fejem, tegnap rendetlenkedett a gyomrom is, de mára már szerencsére jobb a helyzet?]”
„Én kiállítás szervező vagyok. És te?” [Biztos meglepődne, ha azt válaszolná valaki, hogy én is.]

„Fura fiú”: Aki kedves, átlagosan, sablonos mondattal kezd, majd ettől elhatárolódik, és extrém/értelmezhetetlen vagy csak szimplán hülye kérdéssel próbálja felkelteni az érdeklődést.
„Lennél olyan kedves és elárulnád, hogy mi a kedvenc állatod?”
„Szia! Szívesen modelleznék veled:)) Vasút, vagy repülő?:)”

„Az öntelt önimádó”: Aki maga sem érti, hogy mit keres egy ilyen oldalon. Hiszen ő olyan szép és okos, hogy felette áll az ilyesminek. Ezért próbál valami hasonlót kommunikálni: „Nem vagyok rászorulva, hogy itt keresgéljek, de azért ha gondolod, írj!”
„Még mielőtt megkérded: miért keresek társat interneten ilyen külsővel? Mert itt – célzottan – lehet keresni.”
„Örömmel értesítelek, hogy lett egy szabad hely a rajongói táboromban.”
„Aki már az első levélben a hibáinkon lovagol”: De vajon miért ír, ha nem felelünk meg neki?
„Bárcsak ne cigiznél.. Ilyen gyönyörű lány miért tesz ilyet?”
„Gyönyörű szép vagy 😉 De sajnos dohányzol…”
„Egyébként ez a valódi neved? Csak mert szerintem Hozzád valami szexisebb passzolna.”

„A bókoló”: Nem számít, hogy ki vagy mi vagy, csak az a lényeg, hogy jó nő vagy.
„Nagyon csinos és szexi vagy!!!! Mikor megnéztelek még fütyültem is egyet, pedig még az utcán sem szoktam, ha látok egy csinos nőt. De most kicsúszott belőlem.”
„Ne haragudj, de nem bírtam megállni,hogy ne írjam meg…ilyen jó nőt 4 éve nem láttam egyben…”
„Kész, vége… Ennyi… Törlöm a profilom!!! Beleszerettem tengerkék szemedbe! Tényleg vége, nem érdemes élni, ha nem nézhetek nap mint nap mélyen ebbe a szempárba!”

„Aki lóvásáron érzi magát”: A fogak dicsérete szép dolog, de egy ilyen oldalon nem feltétlenül hasznos. Több gondolat is felmerülhet ez alapján bennünk: Létezik olyan, hogy fogfetisiszta? Vajon fogorvos, és így keres kuncsaftokat?

„Aki komoly, tartalmas kapcsolatra vágyik”: Vannak ilyenek is. De tényleg. Csak előfordul, hogy nem sikerül jól megfogalmazniuk…
„Milyen kapcsolatot keresel? Én olyant, ahol nemcsak jó nő lenne a másik a szememben, hanem jó barát is egyben.”
„Volna kedved megismerkedni komoly kapcsolatra?”
„Az érdeklődés megvan bennem. Ha esetleg valami más is, örülnék a válaszodnak.”
„A perverz, aki nem is titkolja”: Kikerülhetetlen, hogy egy ilyen oldalon találkozzunk effajtával is. Publikus idézetet viszont nehéz volt találni ebbe a kategóriába.
„Szereted, ha csókolgatják a lábaidat és ha uralkodhatsz a pasin az intimitásban?”

„A vén kujon”: Nem zavarja, hogy van egy 30-as köztünk. Az sem zavarja, hogy legalább 20 évvel idősebb annál, mint amit beállítottunk a profilunknál, mint szóba jöhető kor range. Jellemzően ez a típus sem válogat, minden fiatal, bájos lánykának írogat.

„Az English speaking gentleman”: Angolul ír. Vagy azért, mert bár magyar származású, de több éven keresztül külföldön élt, vagy tényleg külföldi, és hazánkban él. A levél végén megjegyzi, hogy magyarul is tud ám, tehát ha kényelmesebb, vagy „nem megy annyira az angol”, akkor válaszolhatunk magyarul is.
„My name is XXX and I moved to Budapest about 3 years ago to perfect my Hungarian and to find a serious relationship with a cute, funny, intelligent, Hungarian speaking girl. I liked your profile, so I thought I would write you. How is your day going? Amugy beszelek Magyarul is, szoval ha nem megy annyira jol az angol, nem baj.”
„Szia dragam hogy vagy? You look amazing on the photo. I would love to try my hungarian with you. Beszelek nagyon kicsit magyarul hanem szerintem te nagyon szep vagy”

„Aki töri a magyartot”: „És ismerkedni én szívesen veled. Amennyiben kedve lenne varom egy válasz”
„Jó fogalmakat és tulajdonságokat olvastam, mint a bemutatkozásodnál, mint hogy kit keresel. Vannak olyan dolgok, amit szerintem is alapok, de hát…. ugye ez kinek mi.”

„Aki nem hiszi el, hogy nem járt sikerrel”: Nem fogadja el, hogy nem méltattuk válaszra az első kísérlet után. Tovább próbálkozik.
„Semmi válasz? 🙂 valami rosszat írtam vagy a szimpátia nincs meg? :):”
„Valami rosszat írtam az előző levélben, vagy ilyen sokáig gondolkodsz az időponton? :)”
„Szia ,legutóbbi leveled valahova élkalandólt 🙂 Mit is írtál a múltkor?:) Mikor randizunk ?”

[imgborder img=”/wp-content/uploads/2013/11/online_tarskeresés_3.jpg” alt=”” title=””]

Miután kinevettük magunkat, most jön az a rész, hogy leírjuk, hogy akadnak azért „normális” férfiak is ezeken a társkereső oldalakon, olyanok, akik tartalmas, komoly kapcsolatra vágynak, és még ki is tudják fejezni magukat. Mindenesetre a tapasztalatok azt mutatják, hogy nincs könnyű dolga egy hölgynek, mire a sablonlevelek, bókok és fura kérdések áradatában megtalálja azokat a leveleket, amelyek tényleg neki szólnak. És nem csoda, hogy sokan vannak olyanok is, akiknek ehhez nincs türelme, ideje, energiája.
De hogy ne érhessen minket az a vád, hogy ennyi kritikai észrevétel után nem adtunk iránymutatást a férfiaknak arra vonatkozóan, hogy milyennek kellene lennie egy jól eltalált első levélnek, megpróbáljuk összefoglalni a tapasztalatokat. (Vigyázat, ez a „kisokos” csupán a szerző és néhány kollégája véleményét foglalja össze, a siker nem garantált ezek betartása esetén sem!)

  • Ne legyenek benne elütések, helyesírási hibák!
  • Figyelj arra, hogy ki a címzett, és ennek megfelelőn szólítsd meg!
  • Ne írj kisregényt, de egy-két szó sem elég! Néhány lényegre törő mondat, de max. 2-3 bekezdés lehet az ideális terjedelem.
  • Legyen személyre szabott a levél. Utaljon arra, hogy miért neki írsz, miért pont őt választottad. Így a hölgy biztos lehet abban, hogy nem egy sablonlevelet olvasgat.
  • Legyen kérdés a levélben: Ha nincs kérdés, nincs is mire válaszolni. Sokkal nagyobb eséllyel kapsz választ, ha legalább egy konkrét kérdést is felteszel a levélben. Nem árt, ha a kérdés is személyes, kimondottan a címzettnek szól. Utalhat valami érdekességre az adatlapjáról, a mottójára vagy a bemutatkozó szövegében olvasottakra.
Facebook
Twitter
LinkedIn
Beszélgessünk!

Írj vagy hívj fel és választ adok kérdéseidre

Segítünk abban, hogy a piackutatás egy gyorsan megtérülő befektetés legyen!
Klenovszki János további cikkei
Új kollégát keresünk: piackutatási projektkoordinátor, online kérdőívszerkesztő

Adatelemző, piackutató

Magyarország legnagyobb online piackutató cége, az NRC keresi piackutató, adatelemző kollégáját!  Munkakörhöz tartozó feladatok: Akkor jelentkezz, ha  Előnyt jelent: És mit kínálunk cserébe?  Céginformáció:

A piackutatás 2024-es trendjei

A piackutatás 2024-es trendjei

Piackutatás 2024. Mega-, és mikrotrendek, szakértői beszélgetés Falus Tamással és Géczi Tamással a piackutatás jelenéről és jövőjéről az NRC friss podcastjében.

hu_HUHU